Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 1. szám - EK-GAZDASÁG ÉS POLITIKA - Gazdag Ferenc: Külpolitikai integráció Nyugat-Európában (Az Európai Politikai együttműködésről)

Az új jogi keret — amely a „Szerződési határozatok az európai együttműködéssel kapcsolatban a külpolitika terén” címet viseli — első pontjában előírja az EK-tagállamok konzultációs kötelezettségét a külpolitika kérdéseiben (a) még a végleges döntéshozatal előtt (b), hogy figyelembe tudják venni a többi tagállam és a Közösség egészének érdekeit, valamint (c), hogy a közös elvek közös cselekvéssé fejlesztését elősegítsék.17

Ezek a szövegezési formulák már többször szerepeltek az EPC eddigi dokumentumaiban,18 a tényleges újdonságot tehát a fenti ajánlások szerződéses, azaz jogilag kötelező rögzítése jelenti. Elfogadásuk nyilvánvalóan erősíti és fokozza az „elkötelezettség fokát” a tagállamok között, habár tisztán jogi szempontból — szankcionális jogosítványok híján — nehezen látható be, hogy a dokumentum mennyiben jelent érdemi továbblépést. A jelzett konzultációs kötelezettség elmulasztása miatt feltehetően egyik tagállam sem fogja bármely szerződő partnerét nemzetközi bíróság elé citálni. Mind politikai, mind pedig jogi szempontból helytállóbb az az állítás, hogy az EPC-tagállamok „elkötelezettségének” foka az európai integrációban való általános beágyazottságuk mértékétől függ.

A dokumentum rögzíti a továbbiakban az EPC és a Bizottság viszonyát, kimondva, hogy a „Bizottság minden tekintetben érdekelt az EPC munkájában (3. b.), s a Bizottság egy tagja évente legalább négy alkalommal találkozik a külügyminiszterekkel az EPC keretében, de ilyen találkozókra sor kerülhet más alkalmakkor is. Az Akta itt ismét csak a már meglévő gyakorlatot szentesítette, s csak az jelent újdonságot — évekig a franciák voltak e pont ellenzői —, hogy ezentúl a Bizottság a „koordinációs szerv” az EK és az EPC között (5. a.) s az Elnökséggel együtt külön felelős, hogy az integráció két iránya között a politikai koherencia fennmaradjon. (5. b.)19

Az Európai Parlamenttel kapcsolatban az Akta megerősítette azt a gyakorlatot, hogy az Elnökségnek rendszeresen informálnia kell az Európai Parlamentet az EPC tevékenységéről, s hogy az Elnökségnek kell gondoskodnia arról, hogy az Európai Parlament véleményét e munkában „megfelelő módon tekintetbe vegyék”. (4)

A dokumentum rögzítette az Elnökség irányítása alatt Brüsszelben felállítandó Titkárság létrehozását, amelynek feladata ,,az EPC tevékenységének segítése, valamint az adminisztratív ügyek vitele”. (10. g.) Tehát a Titkárság nem került a Bizottság felügyelete alá, habár tagjainak státusza egyezik a szerződő felek „diplomáciai testületéinek tagjaival”.

Végül a szerződő felek megállapodtak, hogy öt év múlva — tehát

105