Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 5. szám - KITEKINTÉS - Habsburg Ottó: Magyarország a világpolitikában
KITEKINTÉS HAßSßURG OTTÓ Magyarország a világpolitkában Ma célravezető nemzeti politika nem lehetséges, ha azt nem tekintjük tágabb szemszögből, azaz világtávlatból. Mind a politikában, mind a közgazdaságban mindegyikünk döntően befolyásolja szomszédja életét. Joggal mondotta egy nagy hírű közgazdász nemrégen: autarkia ma már nincs. Csak az önellátó, aki szomszédjai számára éppen olyan életbevágóan fontos, mint azok az ő számára. így nézve, a magyar jövőt annak a fordulatnak a perspektívájába kell helyeznünk, amelyik ma jellemzi az egész világot. A mai dinamikának sok oka van. Az emberi történelem egyik legalapvetőbb eleme, a terület ma már alig számít. Amikor az első interkontinentális rakéta célba ért, a nagy francia politikai bölcs, Louis Armand azt mondta: „történelmi esemény tanúi vagyunk, mert ezentúl mindenki, mindenütt és mindenkor látható és megölhető". Ez a végét jelenti a múlt biztonsági fogalmának. Még a második világháborúban az Egyesült Államok saját magát a „demokrácia arzenáljának" nevezhette, mert ellenfelüket elérhették, míg az nem tudott visszavágni. Ezentúl a világ minden pontja sebezhető. A különbség a front és a hátország között megszűnt. Mivel a stratégia nagy befolyással van a politikára, ennek a ténynek rendkívüliek a következményei. így például az a szó, hogy „szövetség", egészen új értelmet kapott. Annak idején, ha egy nagyhatalom szövetséget kötött egy kisebb állammal, a kockázat, amit vállalt mindig aránylag korlátozott volt. Vesztes háború esetén, talán egy tartományról kellett lemondani, de a nemzet léte nem forgott veszélyben. Ez ma már nem áll. Egy szövetség esetén, ha az atomháborúhoz vezethet, rendkívüli a kockázat. Ennek folytán katonai szövetségnek egy szuperhatalom és egy nem nukleáris állam között már nincs értelme, mivel a szuperhatalom semmi esetre sem veszélyeztetheti nemzeti létét. Ugyanez áll a régi „bázis" fogalmára is. A politikai szövetségek viszont továbbra is indokoltak. Ebben az értelemben de Gaulle tábornoknak igaza volt, amikor kilépett a NATO katonai tagozatából, de bent maradt az Atlanti Szövetségben. Nem kevésbé nagy súlya van a médiák határtalan kibontakozásának. Ennek hatása kettős. Egyrészt ma már nem lehet a nemzeteket a hírektől elzárni, ahogy ezt még a sztálini korszakban hatásosan alkalmazták. Másrészt az események befolyása, amelyek valahol a tengeren túl játszódnak le, sokkal nagyobb lett. A világszerte kiépített televízió perceken belül, tehát még azon melegében viszi a híreket minden polgár 79
