Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)

1989 / 5. szám - Zala Tamás: Új orientációk a magyar külpolitikában

1) a magyar függetlenség elemi követelménye, hogy a külügyi döntéseket a magyar nemzet érdekeinek megfelelően, minden külső beavatkozás vagy beleszólás nélkül Budapesten hozzák meg;

2) a pártállam szétoperálásával olyan helyzetet teremteni, hogy a kommunista párt vezetője vagy vezetői más kommunista pártok vezetőivel folytatott kétoldalú vagy többoldalú tárgyaláson, testületi ülésen, konzultáción, kötetlen megbeszélésen az állami külpolitikát illetően kötelező érvényű döntést ne hozzanak, útmutatást, ajánlást ne dolgozzanak ki és ne fogadjanak el;

3) a szocialista internacionalizmus, az egymásért való közös felelősség elvéről mondjuk ki, hogy erre való hivatkozással egyetlen ország, vagy országok csoportja sem ideológiai nyomást, sem lélektani kényszert, sem gazdasági megtorlást és legfőképpen katonai intervenciót nem alkalmazhat más ország vagy országok ellen, hogy belügyeibe beavatkozzék, belső rendjét és politikáját megváltoztassa. Értelemszerűen ez azt jelenti, hogy deklarálni kell a Brezsnyev-doktrína érvénytelenségét és el kell ítélni minden korábbi alkalmazását. S mivel a Brezsnyev-doktrínát vagy a vele teljesen azonos jogosítványokat és kötelezettségeket belefoglalták a kommunista államok bilaterális kölcsönös segítségnyújtási szerződéseibe, ezek felülvizsgálatát és megfelelő módosítását szükséges kezdeményezni;

4) az antiimperialista küzdelemről meg kell állapítani, hogy ellentmond a más nemzetek szabad rendszerválasztáshoz való jogának és ellentétes az országok közti kölcsönös tisztelet és jóakarat alapelvével. Ki kell mondani, hogy ezen a címen nem támogatunk olyan rezsimeket, amelyek magukat szocialistának deklarálják, de politikailag zsarnokiaknak, gazdaságilag népnyúzóknak bizonyultak, sem olyan mozgalmakat vagy szervezeteket, amelyek a nemzetközi terrorizmus osztagaként ártatlan embereket gyilkolnak, merényletekkel, pokolgépekkel, kalózkodássíd, fogvatartással családokat dúlnak szét, életeket oltanak ki, települések lakóit terrorizálják, anyagi értékeket - a repülőgéptől a magánlakásig és iskoláig - tesznek használhatatlanná és pusztítanak el;

5) véget kell vetni a titkos diplomáciának, a kamarillapolitizálásnak, az államközi szerződéseket, legyenek azok diplomáciai, gazdasági vagy katonai tárgyúak a majdani szabad választásokon létrehozandó parlament ellenőrzése alá kell helyezni, pontosabban életbeléptetésüket parlamenti jóváhagyástól kell függővé tenni. Ugyanígy az országgyűlés felügyelje a tárcák (belügy, hadügy) nemzetközi tevékenységét, megállapodásait, kötelezettségvállalásait;

6) vissza kell adni a magyar hadsereg nemzeti jellegét. Ehhez szükséges, hogy a magyar hadsereget ne a Varsói Szerződés parancsnoksága vezényelje, szűnjön meg az egyesített fegyveres erők szabályzatának kötelező érvénye. Elengedhetetlen a Varsói Szerződés átalakítása. Az új magyar külplitika szorgalmazza, hogy a Varsói Szerződést „NATO-sítsák", amin az értendő, hogy a szerződésben részt vevő országok minden tekintetben teljesen önállóak és függetlenek legyenek, s a katonai szövetségnek ne legyen illetékessége a belügyekben, belső társadalmi, politikai, kormányzati kérdésekben;

7) önállóan kellene kezdeményezőleg fellépni a haderőcsökkentés kérdésében. E téren is a nemzet érdekeit kell előtérbe állítani és kevésbe az un. egyeztetett tömbpo77