Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 5. szám - Varga Csaba: Magyarország Európában vagy Magyarországon Európa?
gos, pedig felismerhető, hogy a fejlett Északhoz a kevésbé fejlett Kelet-Európa is hozzátartozik, sőt ebben a régióban néhány állam felzárkózása a fejlett Észak világ- hatalmi pozíciót is növeli. Vegyük már észre: itthonról nézve a csőd nagyon praktikus, hiszen arról kell döntenünk, hogy például a devizaegyensúlyt hogyan kívánjuk megőrizni, miközben már az európai távlatokból is felfedezhető, hogy a világ pénzügyi rendszere is billeg, amiben a magyar tétel közvetlenül mellékes, közvetve mégis jelentős. Európa jelentőségét a kontinensek piacán növeli, ha Kelet-Európa minőségi változásra készül a gazdaságban és a politikában. Fordítva sem érdektelen a kérdés, mert eléggé világos, hogy Kelet-Európa kitörése ebből a második feudalizmusból úgy sikerülhet, ha a fejlett Észak gazdasági-társadalmi, sőt hatalmi pozíciói javulnak a harmadik világgal szemben. Jogos a kérdésfelvetés: Európa belső gyarmatosításának felszámolása vajon akkor sikerülhet, ha a fejlett Észak folytatja a kapitalizmus utáni, számítógépekkel vezérelt Európán túli neogyarmatosítást? Kíméletlen harc ez. Nincs kegyelem. A verseny keményebb, mint valaha' és egyre inkább egymástól is függnek a világgazdasági, a társadalomfejlődési és személyiségki- bontási alternatívák. Európa sok tekintetben veszít világelsőségéből, miközben a fejlett Észak (s ebben Európa) szinte minden területen átveszi a hatalmat. Ez is rendszerváltás. Európa „csak" egy területen őrzi világelsőségét, amit el sem lehet veszíteni, mert itt csak elsők vannak: ez a kultúra, a humanizmus. A görög-római alapokon ki- teljesedett európai kultúra olyan minőség, amely időtálló csúcsteljesítménye az európai civilizációnak. Ma Európa egyik általános minőségi jellemzője - a széles értelemben felfogott - kultúra, s ezen belül a technikai fejlettség, a politikai kultúra vagy az életmód. Azért ne bízzuk el magunkat. Európa ugyan a világ egyik központja, ám sokan azt sem akarják tudomásul venni, hogy a fejlett Nyugaton hány és hány ember áldozata szükséges a pozíció megtartásához. Vagy az sem kerül szóba, hogy Kelet- Európa lázadása világpolitikai jelentőségű, ám az új rendszerek megteremtésének szigorú, megkerülhetetlen feltétele, hogy ezek a nemzetek a világtőke tartós gyarmatosításának vessék alá magukat. Boldogan meg is teszik, mert most nincs jobb lehetőség. De ennek lesznek következményei... A teljes Európa tehát földrajzilag, gazdaságilag, kulturálisan újragondolandó. Nekünk pedig külön érdekünk, hogy Európa belső helyzete, belső megosztottsága, belső viszonyai is újraértékelhetek legyenek. Az európai gondolkodásban régóta megfogalmazták a centrum-periféria elméletet, amely a legelemibb struktúrákat kívánja felfedezni. Hiszen Európában a nyugati félteke közepe a centrum, s ehhez képest az elmúlt száz évben sokáig periféria volt Észak-Európa vagy Dél-Európa is, hogy most a mi tájainkról ne is beszéljünk. Az elmúlt évek legjelentősebb változása az, hogy a szélső peremvidék (a Baltikumtól az Uraiig, vagy Ausztriától a Fekete-tengerig) mindenképpen fel kíván zárkózni ahhoz a fejlett perifériához, amely a hagyományos centrumot közvetlenül körbeöleli, kezdve Finnországtól mondjuk Ausztrián át Spanyolországig. Ennek következtében a hagyományos centrum-periféria viszony felbomlik, átalakul, de egy nemzeti centrum pártnak, mint a Magyar Néppártnak csak az lehet a javaslata, hogy a különbségek oldódása után nem az a megoldás, hogy minden feloldódik valamilyen totális egységben. Az Egyesült Európa nem teheti mellékessé a 46
