Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)

1989 / 5. szám - Ravasz Károly: Lehetséges-e a független külpolitika?

ben magát a magyar külpolitikus, és hol lesznek a lehetőségek határai? Ez nem függetleníthető attól sem, hogy mi lesz a földrészünk szerepe a világban, és hogy hol vannak és hol lesznek Európa határai.

A világpolitikai helyzet átrendeződéséből indultunk ki, hogy a feladat nehézségének fokát illusztráljuk, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a magyar belpolitika is az átrendeződés folyamatában van. Ezzel azért nem érdemes itt részleteiben foglalkozni, mert abból a premisszából kell kiindulnunk, hogy sikerül a békés átmenet a pártállamból a többpárti parlamenti demokráciába, hiszen az a feladatom, hogy ennek a születőben levő új Magyarországnak a külpolitikájával kapcsolatos gondolataimat vessem papírra.

Mégsem lehet a belpolitikai tényezőket és karakterisztikumokat teljesen figyelmen kívül hagyni, hiszen a külpolitika feladata nem lehet más, mint hogy a békés átmenetet, majd a létrejövő társadalmi rendszerben a magyar nemzeti célok megvalósulását elősegítse, ahhoz a nemzetközi feltételeket optimálisan biztosítsa. De, sajnos, ez sem egyirányú utca: itt is a hatás-visszahatás mozgásterével kell számolni. Belpolitikánk alakításában sem hagyható figyelmen kívül, hogy akcióink milyen reakciókat válthatnak ki, nemzeti céljaink, ezeken belül a belpolitikai alternatívák, milyen kombinációi számíthatnak külső támogatásra, esetleg elutasításra. És mely hatalmak részéről, milyen mértékben? Az elutasítás mértéke itt végletes is lehet: a meghiúsítás.

Mert már itt szükségesnek tűnik egy interim válasz a címben feltett kérdésre: lehetséges-e független külpolitika - vagy független politika? Fel kell itt hívnom az olvasó figyelmét arra - ha esetleg elkerülte volna -, hogy itt még nem a magyar külpolitika függetlenségének lehetőségéről van szó, hanem bármely ország külpolitikájáéról. Maga a „független külpolitika" kifejezés aboszolutizálva ugyanis contradictio in se. A külpolitika tárgya az államok kapcsolata, és a politika azon aspektusai, amelyekben más államokra tekintettel kell lenni. A leghatalmasabb államoknak is tekintettel kell lenniük egymásra, sőt a kisebb államokra is, így egyikük függetlensége sem abszolutizálható, bár természetesen létezhetnek és léteznek is fokozatok. De mégsem kerülhető meg a „függetlenség" értelmezése, mert ez szükséges ahhoz, hogy külpolitikánk céljainak kitűzésében némileg mentesek legyünk az illúzióktól. Azért csak „némileg", mert bizonyos optimizmus kell a „lehetséges" határainak kitapogatásához és - ha reálisak - az alapjában hasonló külpolitikai koncepciók közti árnyalati különbségek e határok megítélésében jelentkeznek. A közelmúlt magyar külpolitikájának bírálata éppen arra irányul, hogy megfelelően élt-e a lehetőségekkel, elment-e a nemzeti célok és érdekek szolgálatában a lehetséges határig.

Visszatérve a kölcsönös függőség, az interdependencia kérdéséhez, azt sokan a legújabb kor jelenségének, illetve termékének tartják. Pedig ez létezése óta a nemzetközi kapcsolatok lényege: mióta államok hadat viseltek vagy békében éltek egymással. Ez persze nem jelenti azt, hogy a technika fejlődésével és az életkörülmények változásával ne növekedett volna meg ez az interdependencia, ne terjedt volna ki az élet annyi területére, mint soha korábban a történelem folyamán. De évezredek óta az önként választott elszigetelődés a legnagyobb országoknak is csak történelmileg viszonylag rövid időszakokra sikerült, és a kapcsolatok megszakítását szorgalmazó nemzetközi karantén - bármi volt is a motivációja - sem bizonyult igazán hatásosnak.

34