Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 5. szám - Joó Rudolf: Szempontok a Magyar Demokrata Fórum külpolitikai programjához
regionális hatalmak, mint India és Brazília is mind markánsabb nemzetközi szerepet játszanak. A megelőző évtizedekhez képest ugyancsak erőteljesebbé válik néhány - főként közép-európai és kelet-ázsiai - kis és közepes - állam szuverén nemzeti érdekérvényesítő képessége. Az elmúlt egy-két évtized változásai nemcsak a „kelet-nyugati”, hanem a számos ponton ugyancsak erőszakoknak és ideologikusnak bizonyult „észak-déli” sémának sem kedveztek. (Az utóbbi esetben elég a kelet- és dél-ázsiai új ipari országokra gondolni, nem szólva Afrika, Ázsia és Latin-Amerika - azok tájegységei és államai - rendkívüli eredendő sokféleségéről.) Az égtájakkal azonosított három „világon" belül - nemzeti vagy regionális alapú, gazdasági, kulturális, vallási természetű, helyi vagy kontinentális méretű - érdekütközések keletkeztek, vagy éledtek újra. Ezzel párhuzamosan globális, nagytérségi és tájegységi szolidaritások új szálai szövődnek, amelyek - például a gazdasági kapcsolatok nemzetköziesedése terén, az emberi létet fenyegető nukleáris, környezeti katasztrófa elhárításában - mindinkább átlépik a merev tömb- és államhatárokat. A kölcsönös függés és egymásrautaltság nyilvánvaló tényei ezeken a szinteken új külpolitikai látás- és cselekvésmódot kényszerítettek ki. Másutt történelmi együttélésiegyüttműködési keretek tudati reneszánsza (Közép-Európa, Baltikum - Skandinávia) kérdőjelezi meg a zárt, elszigetelt ideológiai rendszerek létjogosultságát a 20. század harmadik harmadában. Ez a fejlődési irány a tapasztalatok szerint egybeesik a nemzetközi rendszer szereplőgárdájának bővülésével, a hagyományos diplomáciai tevékenységi kör és eszköztár átalakulásával. A civil társadalom tagjai és csoportjaik - így a gazdasági, társadalmi szervezetek, etnikai és kulturális közösségek - mint a külkapcsolatok új, önálló alanyai jelennek meg, kiegészülve, összefonódva az állam- és rendszerhatárokon átnyúló, nemzetközi kormányzati és nem-kormányzati szervezetek mind változatosabbá váló rendszerével. A folyamat nem kérdőjelezi meg azt a tényt, hogy korunkban a világpolitika alapegységei, elsődleges alakítói az államok. A jelen nemzetközi rendszere államközpontú és belátható ideig az marad. A 160 nemzetközi jogi értelemben szuverén politikai egység nagysága, fejlettsége, ereje, geopolitikai helyzete azonban igen különböző és ez döntően meghatározza önálló érdekérvényesítő képességüket, esetenként tényleges hatalmi függetlenségük fokát is. A katonai erő tekintetében az Egyesült Államok és a Szovjetunió szerepe változatlanul meghatározó. Az általuk vezetett katonai tömbök a „két táborra osztott világ" korszakának lezárultával is fennmaradtak. Legjellemzőbb és legkiterjedtebb szembenállásuk kontinensünkön, ahol az államok túlnyomó többsége vagy a NATO, vagy a Varsói Szerződés tagja. Az Európában szemben álló katonai tömbök - a köztük levő számos, nem jelentéktelen belső szerkezeti és erőviszonybeli különbség ellenére - egyaránt a hidegháború termékei. A zárt ideológiai-politikai rendszerek bomlásával a két katonai tömb alkalmazkodni kénytelen a változó világhoz: új védelmi doktrínák, belső szerkezeti-szervezeti változások, a „szövetségi fegyelem” rugalmasabb értelmezése (például a VSZ - Magyar- ország viszonylatában) jelzi az adaptációs igyekezetei. Hosszabb távon azonban való6
