Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)

1989 / 1. szám - Horn Gyula: Magyarország és az európai együttműködés

és kölcsönös függőségének objektív, materializálódott alapja, addig & szubjektív töltetű ideológiai felfogások és előítéletek káros hatásait mindmáig nem sikerült kiiktatni az államközi kapcsolatokból. A valóságos helyzettől és követelményektől elrugaszkodó ideológiai törekvések konkrét politikai célokká formálása lényegében az enyhülés előtti időszak hidegháborús tendenciájának átörökítését tükrözte.

Az ideológiai konfrontációnak az államközi kapcsolatok terén való fennmaradásában nem elhanyagolható szerepet játszott az a körülmény, hogy a helsinki záróokmány harmadik fejezete, az emberi jogok és humanitárius kapcsolatok témaköre ugyan a kompromisszumok jegyében, de lényegében a polgári társadalmak felfogása, normái és gyakorlata alapján fogalmazódott meg. Ajánlásai s kívánalmai ellentétben álltak a keleteurópai országok akkoriban vallott felfogásával és gyakorlatával. Csak hosszú évek során, az egyes államokban elkezdődött belső átrendeződés eredményeként mérséklődött ennek a hivatalos politikában megjelenő’ negatív hatása.

Európa megosztottságát erősítette, hogy csaknem négy évtizeden át gyökeresen különbözött Kelet és Nyugat országainak gazdasági politikája és gyakorlata. Az egyik oldalon a vállalkozás és a piac, a másikon a felzárkózást e politika és az ideológia primátusával biztosítani hivatott központosított gazdasági rend állt. Az egyes szocialista államok, így a Magyar Népköztársaság helyzetét is nehezítette, hogy külső gazdasági orientáltságuk — a kirekesztés és az elhatárolódás szándéka folytán — egyoldalúvá vált, megszakadtak a második világháború előtti időszakra jellemző, történelmileg kialakult összeurópai gazdasági összekötő szálak. Csak a hetvenes évek végétől, legfőképpen a nyolcvanas esztendők második felében kezdődött el az újrarendeződés lassú, s még csak részleges folyamata.

Mindmáig érvényes, hogy míg katonai, s politikai téren a Varsói Szerződés tagállamai lépést tudtak tartani a nemzetközi kihívásokkal, addig gazdasági területen mindezideig nem voltak képesek megfelelni a mai kor követelményeinek. A nyugati világ együttműködési készségének korábbi hiánya tovább erősítette ezt a tendenciát.

Összességében azonban a negatív örökséget, kedvezőtlen fejleményeket is mérlegelve elmondhatjuk, hogy bár még nem bontakozott ki az összuerópai enyhülés széles folyamata, sikerült megőrizni azokat az alapokat és kereteket, amelyek lehetségessé teszik a politikai és gazdasági együttműködés szférájára támaszkodó, a biztonság és európai együttműködés tartós rendszerének kiépítését. Ennek munkálatai során szem előtt kell tartanunk, hogy Európa egyes régióinak helyzete és főképpen jövőbeni boldogulása a kölcsönös függések szövevényes hálózatán nyugszik.

5