Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Rathmanné Tury Mária: Ausztria-Kisállami külpolitikai stratégia, lehetőségek és változatok
léspolitika csak a feszültségek és enyhülések globális struktúrájában értelmezhető. A regionális enyhülés előmozdíthatja a globális enyhülést. De az „enyhülésenklávék” csak ideig-óráig maradhatnak fenn, ha a világban a feszültség dominál.5 A helsinki folyamat tehát, beágyazódva a nemzetközi rendszerbe, nem kerülhette el, hogy az Európán kívüli feszültségek visszahassanak rá. A helsinki folyamat keretében mégis fennmaradt a párbeszéd a feszült légkörben is. Az osztrák külpolitikusok értelmezésében a helsinki folyamat az enyhüléspolitika multilaterális kifejezésének tekinthető, „nem a már szét- foszló détente korszak formájában, hanem működő eszköztárként a permanens érdekkiegyenlítésre Kelet és Nyugat között” — állapította meg S. Lehne. Szerinte a helsinki folyamat jelentősége — Ausztria számára is — az, hogy europaizálta és demokratizálta a kelet—nyugati kapcsolatokat, amelyeket korábban a nagyhatalmak monopolizáltak és bilaterális szinten tartottak. A helsinki folyamat a kis és közepes európai országoknak intézményes lehetőséget adott, hogy részt vegyenek a kelet—nyugati viszony alakításában. A helsinki folyamat révén csökkenteni lehetett a kelet—nyugati viszony kiéleződéséből adódó károkat a nyolcvanas évek elején. „A feszültségek veszélyeitől és költségeitől leginkább érintett európai országok, mindenekelőtt a keleti nyugat-európaiak és a nyugati kelet-európaiak tudták a helsinki folyamat kereteiben speciális érdekeiket, a tömbökön átnyúló együttműködést jobban érvényre juttatni.”6 Az enyhüléshez való visszatérés tehát sajátos európai érdek, és a „törésvonalhoz” közel fekvő országok — a világpolitikai feszültségekből eredő károk elhárítására vagy minimalizálására — együtt keresik az együttműködés fenntartását. 7 Ezáltal a helsinki folyamatban a kis és közepes európai államok sajátos — és összeurópai szempontból pozitívnak elismert — szerephez jutottak: a kelet—nyugati feszültség ellenére az enyhülésben érdekelt kis országok a maguk körében fenntartották, sőt bővítették az együttműködést, a nagyhatalmak közti feszült viszony időszakában is. * Ausztria speciális érdekeltségét a helsinki folyamatban a történelmi előzmények, a geopolitikai helyzet és a politikai érdekek egyaránt alátámasztják.8 Ausztria — mint semleges kis ország — számára nélkülözhetetlen a határokon és rendszereken átnyúló együttműködés; az EBEÉ-ío- lyamat jelenti az egyetlen olyan politikai fórumot, amelynek az Ausztriával szomszédos valamennyi állam részese. Ausztria számára további, új külpolitikai tevékenységi lehetőséget kínált a semleges és el nem kötelezett országok csoportjának a helsinki folyamatban kialakuló együttüműködése. Különösen a stockholmi leszerelési
