Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)

1989 / 1. szám - Rathmanné Tury Mária: Ausztria-Kisállami külpolitikai stratégia, lehetőségek és változatok

fejlemények újraértékelését és a külpolitika mozgásterének újbóli kialakítását.1

Az osztrák külpolitikát mozgásterének kialakításában, szerepkeresésében az alábbi legfőbb érdekek és szándékok vezették a nyolcvanas évek közepén:

— fellépés az enyhülési folyamat folytatódásáért, az európai biztonság és együttműködés átfogó kereteiben;

— kis országként megőrizni a külpolitikai aktivitást, ezt Ausztria számára speciális biztonsági szükségletnek is tekintették;

— megakadályozni Ausztria teljes kiszorultságát a nyugat-európai integrációból és a térség együttes technológiai fejlődéséből, új viszony kialakítását az Európai Közösséghez (a „lekapcsolódás” helyett „társulást”);

— kapcsolatokat és megalapozott együttműködést a kelet-európai szocialista országokkal, a koegzisztenciától a kooperációig.

Ennek megfelelően a külpolitikai tevékenység új vonásait az alábbi fő területeken tekintjük át:

— az enyhülés újraértelmezésének első lépései és a helsinki folyamat keretében kialakított új lehetőségek;

— Ausztria a semleges és el nem kötelezett (N-f-N) államok csoportjában, egy sajátos kisállaim stratégia körvonalazódása;

— „Európa-politika” Ausztriából nézve: a nyugat-európai együttműködés fokozásának igénye, s Ausztria kapcsolódásának esélyei a változó viszonyok közepette;

— Ausztria kapcsolata a kelet-európai szocialista országokkal: a „tömbökön átnyúló” együttműködés, a szomszédság-politika új hangsúlyai.

Az enyhülés esélyei és a helsinki folyamat értékelése

A nyolcvanas évek elején a szocialista párti osztrák kormányzat nem hagyott kétséget afelől, hogy változatlanul érdekelt az enyhülés fenntartásában. W. Pahr külügyminiszter 1981-es állásfoglalása szerint: „Az enyhülés fenntartása és előmozdítása továbbra is alapvető külpolitikai cél a semleges Ausztria számára, amely Európa szívében, a két szövetségi rendszer választóvonalán fekszik. Ügy érezzük, összekötődtünk az enyhüléssel és ezáltal a helsinki folyamattal, és elkötelezettséget vállaltunk iránta — a világpolitika hullámvölgyeitől és hullámzásaitól függetlenül.2 Ugyanakkor az osztrák külpolitika az enyhülés értelmezése során elhatárolódni próbált az enyhüléshez fűzött illúzióktól, és a realitások számbavételére törekedett. Osztrák értelmezésben az enyhülés egyszerre jelent konflik43