Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 2. szám - Békési B. Béla - Dálya László - Enyedi Sándor - R. Süle Andrea: A romániai magyar kisebbség
1800 elemi iskola, 180 közép- és szakközépiskola működött az 1947-48-as tanévben tisztán magyar nyelven) mellett a nemzetiségi felsőoktatásnak is tág keretei jöttek létre. A Kolozsvári Egyetem utódjaként létrehozták a Bolyai János matematikusról elnevezett magyar tannyelvű egyetemet, amelynek az 1949-ben önállósult Orvosi és Gyógyszerészeti Karát Marosvásárhelyen helyezték el. Kolozsváron mezőgazdasági főiskola, zenekonzervatórium, képzőművészeti főiskola és óvónőképző, Marosvásárhelyen tanítóképző és Bákóban magyar tanítóképző létesült az 1948-ban létrehozott csángó iskolák ellátására. Az oktatásügy területén - az ötvenes évek közepétől - statisztikailag is bizonyítható az anyanyelvi oktatás fokozatos szűkítése és a romániai kisebbségek oktatási lehetőségeinek korlátozása. A visszaszorítás következtében az anyanyelvi oktatás ma már csaknem kizárólag - egyre szűkülő formában - az általános iskolákra korlátozódik. A kormányzat alapvető módszere kezdetben a kisebbségi iskolák román tanintézetekkel való egyesítése volt. A folyamat 1956-ban indult meg az elemi iskolákkal. 1958-ban a moldvai csángó magyarok utolsó magyar nyelvű iskolája is megszűnt. 1959-ben megszüntették az önálló kolozsvári magyar egyetemet, és megkezdték az önálló magyar középiskolák kétnyelvűvé tételét. Az 1980-as évek közepétől közép- és felsőfokú önálló magyar (és más kisebbségi nyelvű) oktatási intézmény már nincs. Megszűnt a magyar nyelvű képzés a Képzőművészeti és Zeneművészeti Főiskolán, a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán, a temesvári Műszaki Egyetemen, a marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Intézetben is. Kétnyelvűvé vált a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola. A magyar nyelvű óvónő- és tanítóképzés három szakközépiskolába szorult vissza. A kisebbségi iskolák tehát román iskolák tagozataivá váltak, ezekben pedig jórészt informális módszerekkel - belső (általában csak szóbeli) utasításokkal sorvasztották a nemzetiségi nyelv használatát. A magyar tagozatokon folyamatosan nő a román nyelven előadott tárgyak száma és órakerete, valamint a tanórán kívüli mozgalmi és szakköri munka kizárólagosan román nyelven folyik. A hetvenes években az általánosan képző középiskolákat a „dinamikusan fejlődő népgazdasági igényekre“ hivatkozva, szaklíceumokká szervezték át. Ennek során egyrészt új létszámkeretekkel lehetett manipulálni, másrészt a változás a kormányzat számára alkalmat teremtett arra, hogy a kisebbségek nyelvén elsősorban az alacsonyabb társadalmi tekintéllyel bíró szakmákban engedélyezze osztályok nyitását. Sajátos módszere a kisebbségek szakmai képzése korlátozásának, amikor például az Erdélybe telepített új gyárak szakmunkásgárdáját a Kárpátokon túli városokban létesített ipari iskolákban oktatják, mivel csak ott hoznak létre ilyen profilú képzést. 1988-ban pedig magyar diákok egész osztályait telepítették át eredeti lakóhelyüktől más etnikai környezetbe.23 Az elméleti és pedagógiai középiskolák között sem találunk már tisztán magyar tannyelvűeket, csak 29