Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 2. szám - Békési B. Béla - Dálya László - Enyedi Sándor - R. Süle Andrea: A romániai magyar kisebbség
gyors ütemű és a természetes szaporulat a magyarok körében ugyancsak viszonylag magas volt. Bár Erdélyben a természetes szaporodás üteme alacsonyabb, mint a Kárpátokon kívüli területeken (az ún. Regátban), ezt a jelenséget azonban nem lehet csupán a különböző nemzetiségek eltérő szaporodásával magyarázni. A bánáti és a dél-erdélyi románság katasztrofálisan alacsony népszaporulatával szemben a legkiemelkedőbb születési arányszámokat - a szatmári, máramarosi és bihari románok mellett - a Székelyföld magyarsága regisztrálta. A tényleges létszámemelkedés azonban elsikkad az 1966-os és az 1977- es népszámlálások hivatalos adatai között. Ha az 1966-os népszámlálás megyék szerinti bontásban közölt nemzetiségi adatai, valamint a természetes szaporodás 1966-1977 közötti megyei mutatói alapján9 igyekszünk kiszámítani a Romániában élő magyarok 1977. évi lélekszámát, akkor joggal feltételezhetjük, hogy az 1956. és az 1977. évi népszámlálás közötti időszakban több mint 200 ezer magyar „elveszett“ a statisztikai számsorokban. Mivel ezen idő alatt a magyarság számát lényeges számú kivándorlás nem apasztotta, és ilyen arányú - 15 százalék körüli - asszimilációt sem tételezhetünk fel, ezért nagyon valószínű, hogy 1977-ben a romániai magyarság lélekszáma elérte, sőt túlhaladta a kétmilliót. A kétmilliós adatot feltételezve kiszámíthatjuk, hogy a magyarság természetes szaporodása 1956 és 1977 között 20,9 százalék volt, szemben az összlakosság 23,3 és a román lakosság 27,4 százalékos természetes szaporodási ütemével. A természetes szaporodás tekintetében a románság javára mutatkozó nem csekély különbözet is azt igazolja, hogy becslési módszerünk reálisnak tekinthető. 1977 óta Romániában nem volt népszámlálás, az államelnök 1987 decemberében bejelentette, hogy az ország lakóinak száma elérte a 23 millió főt. A természetes népmozgás adatait figyelembe véve napjainkban a Romániában élő magyarok tényleges lélekszáma meghaladja a kétmilliót; valószínűleg 2,1-2,2 millió körül mozog. Ezt az adatot alátámasztják egyébként az egyes romániai vallásfelekezetek által becsült 1987-es adatok is, amelyek szerint a romániai magyar nemzetiség száma mintegy 2 280 000 fő. (3. táblázat) A 2,1-2,2 millió körüli lélekszám egyúttal azt is jelenti, hogy a romániai magyar nemzetiség aránya - 23 milliónyi összlakosságot feltételezve - még napjainkban is meghaladja Románia össznépességének 9 százalékát. Az utóbbi években jelentősen megnövekedett a Romániát elhagyó magyarok száma. A román kormány a romániai magyarságot egyrészt minden lehetséges módon elzárja a magyarországi kultúrától és a személyes kapcsolatoktól, másrészt a romániai magyar kultúra intézményeinek lehetőségeit is gyors ütemben szűkíti vagy megszünteti, ami egyre több magyart kényszerít arra, hogy szülőföldjét elhagyva - legális vagy illegális úton - Magyar- országra, kisebb részben Nyugat-Európába és a tengerentúlra meneküljön és ott telepedjen le. A kivándorlók, áttelepülők, menekültek pontos 20