Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 2. szám - Szász Zoltán: A magyar-román közös múlt történetéből
menekült el Észak-Erdélyből, a képzettebb román értelmiség szinte teljes számban, úgy, hogy az 1345 román iskolában az anyanyelvi oktatás nehezen volt fenntartható. Dél-Erdélyből viszont magyarok tömege menekült északra. Emellett még a román hatóságok számos magyart, a magyar hatóságok pedig számos románt utasítottak ki országaikból. A romániai magyar kisebbség vezetői kétségbeesetten próbálták Budapestet és Bukarestet kölcsönösen méltányos magatartásra bírni - szinte teljesen sikertelenül. A bécsi döntés haszonélvezője végső fokon a hitleri Németország volt, amelynek függőségébe került mindkét ország, ezek azután versenyt futottak kegyeiért: egyik, hogy a megszerzett részt megtartsa, a másik, hogy visszaszerezze, amit elveszített. Az 1940 szeptemberében Bukarestben hatalomra került jobboldali Antonescu-rezsim 1941. június 22-én nem csak azért lépett a németek oldalán a Szovjetunió elleni háborúba, hogy Besszarábiát visszaszerezze, hanem azért is, hogy később igényt formálhasson Észak-Erdélyre. A magyar kormány néhány nap múlva viszont azért lépett be a háborúba, nehogy Románia mögött túlságosan elmaradjon Németország kiszolgálásában. 1942-től, amikor már előrelátható volt Németország háborús veresége, mindkét ország tapogatózni kezdett az angol-amerikai politika felé a háborúból való kiugrás előkészítése céljából. Az ún. zsidókérdés kezelésében is egymásra figyelt a két kormány. Mindkét ország súlyos diszkriminációs intézkedéseket hozott, de Antonescu 1942-ben elsősorban azért nem engedte végrehajtani a zsidók már elhatározott deportálását német koncentrációs táborokba, mivel Magyarországról akkor még nem deportáltak, s nem is tervezték a zsidók deportálását. Volt kísérlet 1943-ban arra is, hogy a két ország összehangolja a német táborból való kiugrást, az erős viszály azonban megakadályozta, hogy együttesen lépjenek fel, sőt, amikor 1944 márciusában a megbízhatatlannak számító Magyarország megszállását Hitler előkészítette, Antonescu felkínálta ehhez a román csapatok részvételét. 1944. augusztus 23-a, Románia kiugrása után viszont az ugyancsak a háborúból való kilépésre létrehozott magyar Lakatos-kormány részt vállalt egy Dél-Erdély elfoglalására irányuló, eleve meglehetősen reménytelen német hadműveletben. 1944 őszétől a román csapatok a szovjet hadsereg oldalán részt vettek a német és a magyar alakulatok elleni hadműveletekben Észak-Erdélyben, illetve egész Magyarországon. A szovjet-román fegyverszüneti szerződés kimondta, hogy a szövetséges hatalmak segíteni fogják Romániát „Erdély, vagy annak legnagyobb része“ visszaszerzésében. Amikor a szovjet és a román csapatok oldalán bevonult Észak- Erdélybe a román közigazgatás, az ún. Maniu-gárdisták a Székelyföldön, Kolozsvár környékén és Biharban több súlyos, véres atrocitást követtek el a magyar lakosság ellen. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság - a szovjet hadvezetőség - ezért 1944 novemberében Észak-Erdélyből eltávolította a román közigazgatást, amely 1945 márciusában, a demokratikus Groza- kormány megalakulása után térhetett oda vissza, miután a románok ígéretet tettek a belső béke és a nemzetiségi jogok biztosítására. A két időpont 14
