Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Pirityi Sándor: A haditengerészeti fegyverzet és tevékenység korlátozásáról
„A tengeri erők meghatározó szerepet töltenek be a NATO rugalmas reagálási stratégiájában és a szövetségen belül régóta egyetértés van annak az álláspontnak a támogatásában, hogy az európai biztonság és stabilitás erősítését célzó tárgyalásoknak valójában az európai szárazföldre kell koncentrálódniok. A potenciális szárazföldi konfrontáció az a terület, ahol a hagyományos erők mérlege a Keletnek kedvez. Ez a legfőbb fenyegetés az európai békére nézve.” Az amerikai admirális megállapítja, hogy a nyugati „hagyományos elrettentés” hitelessége attól a képességtől függ, hogy „megerősíthető-e Európa egy válság esetén és fenntartható-e a NATO-országok létfontosságú tevékenységeinek támogatása. Az északi vagy a mediterrán térség demilitarizálására vonatkozó megállapodás akadályozná a NATO-t abban, hogy kifejtse haditengerészetének ezt a döntő fontosságú funkcióját”. C. A. H. Trost végkövetkeztetése: „A szovjet vezetők megértik, hogy kontinentális katonai fölényük nem biztosíthatja a sikert, amíg a NATO tengeri és légierői korlátozás nélkül tevékenykedhetnek ezeken a vizeken. Mélységesen aggasztja őket hatékony előretolt stratégiánk, ezért igyekeznek azt a tárgyalásokon lehetetlenné tenni.” Néhány hónappal később a Szovjetunióba látogató Frank Carluccí amerikai hadügyminiszter a moszkvai Vorosilov Katonai Akadémián elutasította azt a szovjet felhívást, hogy az Egyesült Államok csökkentse fölényben levő haditengerészeti erőit. Kifejtette, hogy ezekre az Egyesült Államok földrajzi helyzete, kereskedelmi útvonalainak védelme miatt van szükség. „Csökkentésüket kérni olyan lenne, mint ha a Szovjetuniót ütés vasútrendszerének lerövidítésére kérnénk” — mondotta. A Varsói Szerződés tagállamai az ilyen fogadtatás kilátása ellenére a nyolcvanas években számos tengerészeti fegyverzetkorlátozási kezdeményezést tettek az ENSZ-ben. Bulgária, az NDK és a Szovjetunió közös javaslatainak immár több éves hagyománya van az ENSZ Leszerelési Bizottságában. Az európai szocialista országok elgondolásainak figyelemre méltó szintézisét adta Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter az ENSZ-közgyűlés III. rendkívüli leszerelési ülésszakán. New Yorkban, 1988. június 8-án elmondott beszédében javasolta „csökkentett fegyverzetsűrűségű és fokozott bizalmú” övezetek létrehozását a főbb óceáni nemzetközi útvonalakon, a támadó erők és eszközök kivonását ezekből az övezetekből. Általában a tengereken is ki kell zárni a meglepetésszerű támadásnak, széles támadó akcióknak a lehetőségét — hangsúlyozta. A szovjet külügyminiszter célszerűnek nevezte haditengerészeti ENSZ-erők létrehozását. A rendelkezésre bocsátható tengeri erőkről jó előre tájékoztatást adhatnának a Biztonsági Tanács állandó tagjai, ame158
