Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Pirityi Sándor: A haditengerészeti fegyverzet és tevékenység korlátozásáról
tat a térségen. A konferencia résztvevői rámutattak például arra, hogy a kétoldalú államközi kapcsolatok javulása nem feltétlenül segíti a több oldalúnak elgondolt intézkedések keresztülvitelét. Nem eléggé szabatosan megfogalmazott a szovjet katonai doktrína az egyes földrajzi egységek vonatkozásában. Kívánnivalót hagy még mindig a katonai nyíltság, sok a titokzatoskodás. Kifejezett az „adatszegénység'’ a tárgyalópartnerekhez viszonyítva. A résztvevők rámutattak, hogy az ázsiai—csendes-óceáni térségben a Szovjetuniót nagy katonai és igen korlátozott gazdasági lehetőségekkel rendelkező országnak tartják. A Távol-Keletre vonatkozó szovjet biztonságpolitikai koncepció a hatvanas-hetvenes évek legrosszabb feltételeit alapul vevő forgatókönyvek alapján állt össze. A Szovjetunióra vonatkozóan különösen Japánban nagyon határozott az „ellenségkép”. Minthogy az Egyesült Államok minden erő-paraméterben megelőzi a térség bármely államát, gyakorlatilag ez határozza meg itteni politikai befolyását is. Végeredményben Washington álláspontjától függ az ázsiai— csendes-óceáni térségben minden nagyobb kezdeményezés sorsa. Az Egyesült Államok a Csendes-óceánon most viszont konfrontációs vonalat követ, hosszúlejáratú stratégiai elgondolások keretében átszervezi az itteni amerikai katonai-haditengerészeti erőket, a támaszponthálózat tökéletesítésével folytatja a hadszíntér kiépítését, atomhadviselési infrastruktúrát hoz létre, egyszóval európai enyhülési magatartását az Ázsia és Amerika közötti térségben „kompenzálja”. Ami a Szovjetuniót illeti, gazdasági pozícióinak gyors javulását nem reméli, de lépéseket tesz, hogy kitörjön abból a politikai elszigeteltségből, leértékeltségből, amelyre amerikai részről akarják kárhoztatni. Kedvező hatással volt az afganisztáni csapatkivonásra vonatkozó szovjet döntés, a kambodzsai rendezéshez való közvetett szovjet hozzájárulás, továbbá az, hogy a Szovjetunió az első atomhatalomként írta alá a Rarotonga Szerződés megfelelő jegyzőkönyveit, s hogy Ázsiában elhelyezett közepes ható- távolságú rakétáit bevonta az e rakétaosztály felszámolásáról kötött 1987- es washingtoni szerződésbe. Ezektől a lépésektől egyebek között fegyverzetkorlátozási, biztonságpolitikai, bizalomerősítési javaslatainak nagyobb hatékonyságát is várja — mutattak rá a konferencián. Már ebben a szellemben fogantak a „krasznojarszki javaslatok”. Mihail Gorbacsov a szibériai városban 1988. szeptember 16-án mondott beszédében kijelentette, hogy a Szovjetunió bizonyos ideje nem növeli és nem fogja növelni semmiféle nukleáris fegyvereinek számát az ázsiai— csendes-óceáni térségben. Ugyanakkor felhívta az Egyesült Államokat és a többi atomhatalmat, hogy ugyanígy járjanak el. Konzultációkat szorgalmazott a térség vezető flotta-hatalmai között arról, hogy itt nem nö150
