Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Pirityi Sándor: A haditengerészeti fegyverzet és tevékenység korlátozásáról
PIRITYI SÁNDOR A haditengerészeti fegyverzet és tevékenység korlátozásáról A haditengerészeti fegyverzet és tevékenység korlátozása a leszerelés történetében az egyik legrégibb, egyszersmind legidőszerűbb fejezet. Az ENSZ minden évben szorgalmazza, hogy a tengeri hatalmak tanúsítsanak önmérsékletet a válságövezetekben és saját partjaiktól távol kifejtett flottatevékenységükben, csökkentsék tengeri erőiket, szerezzenek érvényt a katonai bizalomerősítő intézkedéseknek tengereken—óceánokon. Akár a hadászati fegyverrendszerekről folyó szovjet—amerikai tárgyalásokat, akár a hagyományos fegyverzet csökkentését célzó regionális erőfeszítéseket tekintjük, mindegyiknek vannak flotta-vonatkozásai. Másfelől a tengeri hatalmak „egyezményes önmérsékletére” már az első világháború utáni évek is szolgáltattak példát. A haditengerészeti fegyverzetkorlátozás sajátosságai összefüggnek a világtengerek adottságaival, a vízfelszíni és tenger alatti hadviselési lehetőségekkel, a hadihajók és fegyverzetük, a haditengerészeti légierő és fegyverzete általános biztonsági szerepével, a katonai erőviszonyokban betöltött helyével, a haditechnika és a hadiipar újdonságainak megjelenésével a tengereken. Természetesen, minthogy a haditengerészet és infrastruktúrája esetében a nukleáris hatalmaknál atomhadviselési képességeket is tekintetbe kell venni (nem elhanyagolható biztonsági problémát jelentenek már az atom-hajtóművek), mind a hagyományos, mind a nukleáris leszerelés kérdéskörében fontos szerepe van a haditengerészeti fegyverzetkorlátozásnak. Ez a terület is szovjet—amerikai „hegemóniát” mutat, jóllehet az Egyesült Államok és a Szovjetunió magatartása a kezdeményezéseket illetően szöges ellentétben áll egymással. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem kötöttek egymással máris fontos korlátozó megállapodáso131
