Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Dunay Pál: Törekvések az atomfegyverek-kísérletek korlátozására (1958-1988)
sédetekre a meglévő nukleáris fegyverkészletek megbízhatóságának fenntartásához.39 Ilyen helyzet alakult ki az 1977—1980-as tárgyalásokat előkészítő fehér házi szakértői bizottságban is.40 Érdekes, hogy azok, akik fenn kívánják tartani a kísérletek lehetőségét, a megbízhatóság fontosságát hangsúlyozzák, holott ezt korábban nem mindig tartották nélkülözhetetlennek. „A kormányzat azzal érvelt, hogy a tárolt fegyverek kipróbálására a nukleáris arzenál megbízhatóságának fenntartása érdekében van szükség. 1961-től 1971-ig, amíg egyikünk ... az Atomenergia Bizottság elnöke volt, nem hajtottak végre atomfegyver-kísérletet ilyen célból.”41 Felmerülhet a kérdés, ha a nukleáris fegyvereknek kizárólag az elrettentés a célja, s föl sem merül bevetésük egy konfliktusban, akkor valóban gond-e, ha csökken a megbízhatóságuk. Van aki úgy véli: „feltéve, hogy ez nagyjából azonos hatást gyakorolna az Egyesült Államok és a Szovjetunió nukleáris fegyverkészleteire, a kisebb megbízhatóság csökkentené az első csapás fontolóra vételét bármelyik fél részéről.”42 Ennek ugyanis az lenne a következménye, hogy az adott állam nem hagyatkozhatnék nukleáris eszközeinek megbízhatóságára, s ezért nem kockáztatná meg az első csapás megtételét mindaddig, amíg feltételezné, hogy ellenfelének rendszere működőképes, s így támadásával megengedhetetlen kockázatnak tenné ki magát. Vagyis a nukleáris eszközök megbízhatóságának csökkenése lehet, hogy — paradox módon — javítaná az elrettentés működőképességét. Az a nézet, amely a megbízhatósági kísérleteket fölöslegesnek tartja, arra is hivatkozik, hogy biztonsági robbantásokra sincs szükség, mivel a nukleáris fegyvertől megkívánt megbízhatóság már ma is sokszorosan meghaladja a hordozóeszköztől elvártat, s az eddigi problémák is a rendszer nem nukleáris elemeivel voltak kapcsolatosak. E nézet képviselőinek egyértelmű a következtetése: „Az arzenál megbízhatósága és biztonsága nukleáris kísérletek nélkül is garantálható. Lényegileg új atomfegyverek tervezése esetén viszont a kísérleteknek nincs műszaki alternatívája. . .. Az atomfegyverkísérletek egyetlen igazi oka az, hogy adatokkal szolgáljanak lényegileg új nukleáris fegyverek alkotásához, vagyis éppen ahhoz a tevékenységhez, amelyet a tilalom meg kíván akadályozni.”43 Ennek tudatában sokan vélik úgy, hogy a jelenlegi amerikai vezetésének az átfogó atomcsenddel szembeni ellenkezése egyetlen okra vezethető vissza: arra, hogy a hadászati védelmi kezdeményezés megvalósításához harmadik generációs nukleáris fegyvereket kíván kifejleszteni, s ezt a teljes körű atomcsend megkötése akadályozná. A hivatalos érvek között azonban erre nem utalnak, hanem arra, hogy a teljes körű atomcsend nem lenne megfelelően ellenőrizhető. Ráadásul a Szovjetunió már az 1974-ben kötött és a föld alatti nukleáris kísérleteket korlátozó egyezményt is megszegte, az abban megengedettnél 121
