Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Dunay Pál: Törekvések az atomfegyverek-kísérletek korlátozására (1958-1988)
állomást kell elhelyezni. A kérdés az volt, hány állomás legyen a jóval kisebb Nagy-Britannia területén. A Szovjetunió rugalmasan viszonyult a mennyiség meghatározásához, az állomások konkrét számához, de ragaszkodott ahhoz, hogy ugyanannyit helyezzenek ott el, mint a másik két tárgyalófél területén. Ezt azonban a Nyugat nem tartotta elfogadhatónak.23 Ráadásul a Szovjetunió által javasolt tíz helyszín közül csak egy volt a brit szigeteken, a többi pedig Hong Kongtól a Falkland-szigetekig terjedt, időközben már függetlenné vált területeken is. A szovjet álláspont azt hangsúlyozta, hogy olyan tengerentúli brit területeket kívántak megbízhatóan ellenőrizni, ahol korábban — az 1950-es években — már végrehajtottak kísérleti robbantásokat.24 Nyugaton azzal magyarázzák az azonos számú ellenőrző állomást igénylő véleményt, hogy szovjet részről így kívánták hangsúlyozni, a kérdés nem technikai — tehát nem az államok területétől függ —, hanem politikai jellegű. Van azonban egy konkrétabb oka is annak, hogy a Szovjetunió miért ragaszkodott a brit területek kiterjedt ellenőrzéséhez. Herbert York szerint ezt Petroszjanc, a szovjet delegáció vezetője a tárgyalásokon nyíltan meg is mondta: „...kevésbé aggódik amiatt, hogy Edmons nagykövet (ti. a brit delegáció vezetője) kipróbálja a saját bombáját valamilyen távoli helyen, mint amiatt, hogy Edmons megengedi York nagykövetnek (ti. az amerikai küldöttség vezetőjének), azt, hogy felrobbantson egyet brit területen. Ez már megtörtént a múltban .. . miért ne történhetne hát meg ismét.”25 Az idézett mondatok feltehetően pontosan mutatják, hogy a Szovjetuniót a nemzetközi biztonsági tárgyalásokon (mint másutt is) szinte kizárólag fő riválisának, az Egyesült Államoknak a magatartása foglalkoztatja. Mellesleg ez a megközelítés az Egyesült Államok álláspontját is jellemzi. Nagy-Britannia önállósága a fegyverkísérletek terén egyébként is igen korlátozott. Robbantásait évtizedek, pontosabban 1962 óta az amerikaiak nevadai kísérletei telepén végzi és több más vonatkozásban is függ nagy szövetségesének nukleáris technikájától, így például nem rendelkezik elegendő plutóniummal sem.26 Túlzás nélkül állítható azonban, hogy a nézetkülönbség az ellenőrzés kérdésében az 1977—1980-as tárgyalásokon nem volt áthidalhatatlan, az akkori kudarc oka jóval inkább az amerikai belpolitika változásaiban keresendő.27 b) A békés célú robbantások. A tárgyalások időszakában — miután az amerikai békés célú robbantási program, a Plow-share befejeződött — a Szovjetunió volt az egyetlen olyan ország, amely jelentősebb számban végzett békés célú nukleáris robbantást. Már az 1976-ban létrejött és a békés célú nukleáris robbantásokat korlátozó szovjet—amerikai megállapodás kidolgozásakor nyilvánvaló volt: mivel a békés célú robbantásokból is származhatnak katonailag releváns információk, a teljes körű 116
