Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Réti György: Az Olasz Szocialista Párt külpolitikájának fő irányai a Craxi-kormány alatt és után (1983-1988)
szerrel, és ha ez utóbbi mozgásba lendül akkor az európai erőviszonyok is megváltoznak.”31 Az OSZP és az SZKP közötti kapcsolatok fejlődését mutatta az a tény, hogy évtizedek óta nem vett részt szovjet pártrendezvényen olyan magas szintű delegáció, mint amilyent az októberi forradalom 70. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekre delegált az OSZP. Claudio Martelli, a párt második számú vezetője az ünnepségről hazatérve meglehetősen polemikus hangnemben nyilatkozott Gorbacsov beszédéről. Ugyanakkor az alábbi szavakkal adott hangot pártja együttműködési készségének; „Ha a peresztrojka és a glasznoszty kiszélesítéséhez és konszolidálásához baráti szellemre és őszinte készségre van szükség — mind a Szavjetunióban, mind a népi demokráciákban — mi természetesen nem fogjuk elvonni a nyílt és őszinte vitához szükséges oxigént, és biztosítjuk építő, bíráló hozzájárulásunkat.”32 Ügy tűnik, hogy a szovjet reformfolyamat előrehaladásával párhuzamosan növekszik az olasz szocialisták bizalma ennek sikerében. Az olasz szociáldemokraták 1987 októberi kongresszusán Craxi még csak annak megerősítésére szorítkozott, hogy „érdekeltek vagyunk mindabban, ami újdonság megjelenik, megtörténik és terveződik a szovjet társadalomban, a Varsói Szerződés országaiban és a baráti Jugoszláviában”.33 Egy hónappal később, az európai biztonság kérdéseiről rendezett brüsszeli konferencián az olasz szocialisták vezetője kimondta azt, amit a nyugati szövetségi rendszerben még kevesen mondanak ki: „Keletre nézve nem látok semmi olyan veszélyt, amely a Nyugat függetlenségét, szuverenitását és integritását fenyegetné.” Ezzel szemben úgy vélte, hogy „egy új korszakba léptünk, és új, a korábbinál szélesebb utak nyílnak meg Európa keleti és nyugati fele között”. Azt is kimondta, hogy optimizmusának oka a peresztrojka és a glasznoszty folyamata, majd kiemelte a Nyugat felelősségét e folyamat sikerében: „Mi megkönnyíthetjük vagy akadályozhatjuk ezt a folyamatot. Jobb azonban, ha messzire nézők vagyunk és mozgásba hozzuk mindazt, ami elősegítheti a változást, a megújulást és vele együtt a kiterjedtebb, közvetlenebb és szabadabb kapcsolatokat.”34 Ami a szocialista országokkal való konkrét politizálást illeti, az olasz szocialisták azokat az országokat és pártokat részesítik előnyben, amelyek eltérnek a „sztálini modelltől”. Ezért is, és azért mert Jugoszlávia az egyetlen szomszédos szocialista ország, az OSZP mindig is rokonszenvvel viseltetett Belgrád „mássága” és el nem kötelezettsége iránt. A lengyelországi eseményeket az OSZP állásfoglalásai hangsúlyozottan a „kommunista rendszer válságaként” kommentálják. Ebből következik, hogy támogatják a Szolidaritást és más ellenzéki mozgalmakat. Mindez azonban nem akadályozta meg Craxi t abban, hogy a nyugat-európai 100
