Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Horn Gyula: Magyarország és az európai együttműködés
A gazdasági folyamatok és az alkalmazott eszközök terén tehát egyfajta konvergencia megy végbe a földrész különböző társadalmi rendszerű országai között. Ez, valamint a vállalatok közötti követlen kapcsolatok elsődleges jelentőségének felismerése sem csökkenti azonban a kormányok felelősségét az együttműködés feltételeinek megteremtésében. Változatlanul szükséges a politikai indíttatású diszkriminációk megszüntetése, továbbá, hogy a protekcionizmus dimenziója ne lépje túl a kölcsönösen elviselhető szintet. A technológiai transzfer területén pedig az eddigi gyakorlattal szemben arra kell törekedni, hogy a korlátozás szempontjai helyett a felhasználás ellenőrzése kerüljön előtérbe. Az európai politikai együttműködés ma még járatlan területét képezi az eltérő politikai rendszerek egyes belső társadalmi, intézményi elemeinek adaptálására irányuló törekvés. Megítélésünk szerint, ezen a területen is túl kell lépni az ideológiai előítéleteken és fenntartásokon, meríteni kell az évszázadokon át felhalmozott társadalmi—politikai tapasztalatokból. E közeledés és egyes politikai—szervezeti eszközök helyi viszonyoknak megfelelő adaptálása hozzásegít a demokrácia általános érvényű kritériumainak európai szintű kodifikálásához is. Ebben a szellemben valljuk, hogy az emberi jogok szabad gyakorlásának biztosítása, a földrész országai kulturális identitásának megőrzése és erősítése az európai biztonság és együttműködés nélkülözhetetlen elemét képezi. A nemzeti keretekben tanúsított állami magatartás, az egyén szabadságának kezelése közvetlen hatással van az államok közötti kapcsolatokra is. Az alapvető politikai, gazdasági és szociális jogok tiszteletben tartása, a humanitárius kapcsolatok fejlesztése — társadalmi berendezkedésre való tekintet nélkül — az adott állam demokratizmusának meghatározó kritériuma. Alapvető követelménynek tartjuk azt is, hogy a kormányok maradéktalanul biztosítsák az országuk területén élő nemzeti kisebbségek jogait, anyanyelvi, egzisztenciális érdekeik érvényesítését és kulturális értékeik megőrzését, s ezzel tiszteletben tartsák a diszkrimináció tilalmának elvét. Európa népei sok évszázados keserű tapasztalatokkal rendelkeznek arról, hogy a nemzetek, s nemzetiségek közötti viszályok, a kisebbségek erőszakos beolvasztására irányuló kísérletek az államok közötti súlyos konfrontációk forrásait jelentik. Kétségtelen, hogy az emberi jogok biztosítása terén az államok szuverén módon cselekszenek. Korunk — s különösképpen földrészünk korábban vázolt — viszonyai között azonban egyetlen ország sem hagyhatja figyelmen kívül a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit, az ENSZ alapokmánya, a helsinki záróokmány, s más nemzetközi dokumentumok normatív jellegű, vagy erkölcsi erejű ajánlásait és kívánalmait, a nemzetközi közvélemény megítélését. A legutóbbi években kialakult po9
