Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Szentesi György: Az atomfegyverek két csoportjának felszámolását előíró szovjet-amerikai szerződés létrejöttéről és jelentőségéről
továbbiakban, az úgynevezett passzív szakaszon szabad repülésben, a hajítás (a ballisztika) törvényszerűségei által meghatározott röppályán haladva közelíti meg a célpontot. E röppálya formája — a tüzérségi löve- vedékek röppályájához hasonlóan — nem párhuzamos a földfelszín görbületével, hanem változó magasságú, de szabályos térgörbe, s ha a Föld görbületét is figyelembe kell venni, akkor egy olyan szabályos ellipszis darab, amelynek távolabbi gyújtópontja a Föld középpontja, s a földfelszín metszéspontjában éppen a kijelölt célpont helyezkedik el. A szerződés által érintett ballisztikus rakéták röppályájának néhány jellemzőjét az 1. táblázat tartalmazza. A másik, a szerződés által érintett atomfegyver-hordozó, a robotrepülőgép (angolul cruise missile=utazó lövedék, oroszul krüataja raketa= szárnyas rakéta), amely kis méretű, hengeres törzsű, szárnyakkal és vezérsíkokkal ellátott, önálló, a környező levegőt felhasználó sugárhajtóművek felszerelt repülőeszköz, melyen a repülési pálya döntően nagyobb szakaszán a repüléshez szükséges felhajtóerő — aerodinamikai elven — a levegő és a szárnyfelületek kölcsönhatásaként keletkezik. Az effajta repülőeszközök újabb változatai a kijelölt célpontjukat viszonylag kis — óránként 800—1000 kilométeres — sebességgel, de a földfelszín domborzatát követve igen alacsonyan — 50—150 méter között beállított magasságban — repülve közelítik meg. E két atomfegyver-hordozót azért tartják különösen veszélyes fegyvernek, mert jelenleg mindkettő leküzdhetetlennek számít. A ballisztikus rakéták elleni védekezésképtelenség oka, hogy a rendkívül rövid repülési idő megnehezíti a felderítést, s a rendkívül nagy repülési átlagsebesség miatt nincs alkalmas elhárító fegyver. A robotrepülőgépek célmegközelítési átlagsebessége a ballisztikus rakétákénak ugyan töredéke, de a sajátos repülési mód, a kis méretek gyakorlatilag lehetetlenné teszik a felderítést. A szerződés — a fegyverrendszerek hatótávolsága szerint — két csoportra vonatkozik. Az 500—1000 kilométer közé eső hatótávolságot a szerződés a rövidebb (angolul: shoríer=rövidebb, oroszul meny se j=kisebb) elnevezéssel jelöli. E csoportba ez idő szerint kizárólag ballisztikus rakéták tartoznak, amelyek a szárazföldi haderőnem tábori tüzérségének legnagyobb hatótávolságú hadműveleti-harcászati rakétái. E fegyverrendszereknek követniük keli a harcoló csapatokat, ezért mindén elemüket, így a rakéták indítóberendezését is (önjáró vagy vontatott) járműre telepítik. Az 1000—5500 kilométer közé eső, a szerződés által közepesnek nevezett hatótávolságú atomfegyverek egy adott kontinensen a döntő fontosságú katonai és hadiipari, vezetési objektumok elérésére alkalmasak, tehát a hadászati kategóriába sorolhatók. E csoport fegyverei között mind5
