Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Tabajdi Csaba: Az új szovjet külpolitikai koncepció (1985-1987)
rábbi nemzetközi „küldetéstudat” helyett a Szovjetunióban megjelenik egy olyan külpolitikai szemlélet, amely a belső gazdasági-társadalmi teherbíró képesség függvényében szabja meg a nemzetközi elkötelezettségek jellegét, mértékét és módját. Mihail Gorbacsov kimondta: „Az ország gazdasági és társadalmi fejlődésének döntő jelentőségű feladatai meghatározzák az SZKP nemzetközi stratégiáját is.”7 „Az ország gazdasági és társadalmi fejlődésének gyorsulása nélkül nem védhetjük meg hadállásainkat a nemzetközi küzdőtéren . . a siker kulcsa a hátország megbízhatósága és szilárdsága, a szovjet társadalom és gazdaság egészsége.”8 Az új szovjet külpolitikai filozófia lényeges vonása tehát a belső és külső meghatározottságok összhangba hozására irányuló törekvés és ezek alapján a nemzetközi szerepvállalás optimalizálása. Az intenzív típusú külpolitikai gondolkodás kiindulópontja egy valósághű világkép felrajzolása.9 Alapvető jelentősége van annak, hogy ma már a Szovjetunió külpolitikáját — eltérően a lenini korszak utáni több évtizedes hagyománytól — döntően nem ideologikus indíttatások, nem a világforradalmi küldetést szorgalmazó és igazoló elméleti tételek, elképzelések határozzák meg. Az SZKP XXVII. kongresszusa a nemzetközi valóság objektív tényei, tendenciái, összefüggései alapján elemezte a világfolyamatokat, a nemzetközi erőviszonyok módosulásait, a nemzetek közösségének kapcsolataiban végbement változásokat, és határozta meg a szovjet külpolitika tennivalóit.10 Nem valamiféle nyers pragmatizmusról van tehát szó — miként némely „balos” és polgári politikusok, teoretikusok tudni vélik —, hanem arról, hogy háttérbe szorult a korábban egyedül érvényesülő ideologikus megközelítési mód, s ezzel egyidejűleg jelentősen felértékelődött a valóságra épülő marxista—leninista elméleti megalapozás szükségessége és érvényessége.11 A dialektikus materialista elméleti igény térnyerését jól tükrözi, hogy a szovjet külpolitikában korábban alig használt fogalom jelent meg: a nemzeti érdek. Sevardnadze külügyminiszter az SZKP XXVII. kongresszusán kijelentette: „Minden állam olyan külpolitikát folytat, amely megfelel nemzeti érdekeinek.”12 Más szavakkal: a Szovjetunió a nemzeti érdeket — más államok érdekeit is — objektív adottságként, realitásként kezeli. A szovjet külpolitikai filozófia változását jelzi, hogy nem egyoldalúan Szovjetunió-központúan vizsgálja a világfolyamatokat, a nemzetközi viszonyok módosulásait, hanem a külkapcsolatokban megjelenő, gyakran ellentétes érdekek eredőjeként. A külvilág objektív felméréséhez fontos alapot ad az is, hogy a Szovjetunió önértékelése, saját belső viszonyainak, a nemzetek közösségében betöltött helyének, szerepének elemzése, értékelése úgyszintén árnyaltabbá, valóságközpontúvá vált. E realizmus jegyében a Szovjetunió tényleges értékük szerint mérlegeli el54
