Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Demus László: A magyar külpolitika hozzájárulása az európai biztonság és együttműködés folyamatához
rére, hanem ezekkel egyforma fontossággal bírnak a kulturális, szociális és gazdasági jogok, különösen azok szavatolása. A magyar álláspont és érvelés másik fontos elemét alkotta az a vélemény, hogy az emberi jogok témakörében az állampolgári jogokat a kötelességekkel egységben, az egyes országok fejlődésének sajátosságait figyelembe véve, az egyén és az állam érdekeit nem szembeállítva, hanem az egyéni és társadalmi érdek összhangját keresve szükséges kezelni. E tanácskozásokon lehetőség nyílott arra, hogy küldötteink konstruktív szellemben bemutassák azokat a lépéseket és erőfeszítéseket, amelyek Magyarországon történnek a demokratikus jogok szavatolása és gyakorlatba történő átültetése érdekében és az ezeket biztosító intézményrendszer továbbfejlesztésére. A kiegyensúlyozottság jegyében felhívták a vitatkozó résztvevők figyelmét a konstruktivitást és az érdemi előrehaladást biztosító feltételek, így a be nem avatkozás és a szuverenitás tiszteletben tartása, a konfrontáció és minden fajta nyomás kiküszöbölése betartásának szükségességére. A magyar diplomácia az emberi jogokról folytatott kelet—nyugati vitákhoz különösen azon aspektusokat illetően tudott alkotó módon hozzászólni, amelyek sajátos magyar megoldásokat tükröztek, és amelyeknek belső fejlődésünk eredményei megfelelő súlyt kölcsönöztek. így e fórumokon nagy érdeklődést keltett például a magyar állam és a magyarországi egyházak együttműködése, a vallásszabadság biztosításában követett magyar gyakorlat és számos más kedvezőnek ítélt tapsztalat. A magyar diplomácia senki más által át nem vállalható, a résztvevők döntő többsége részéről mélységesen méltányolt és növekvő aktivitású hozzájárulást tett a nemzetiségi kérdés, a nemzeti kisebbségek helyzetének az EBEÉ-folyamatban történő megtárgyalásához. A belgrádi és a madridi utótalálkozón a magyar küldöttek a nemzeti kérdéssel kapcsolatos szövegjavaslatok megfogalmazásából, a különböző álláspontok egyeztetéséből aktívan kivették részüket. Nemzetközi figyelmet keltett az ottawai tanácskozáson a magyar küldöttség nemzetiségi politikánk elveit és gyakorlatát ismertető felszólalása. A nemzetiségi politikában követett magyar gyakorlatnak és elveinknek megfelelően hangsúlyoztuk annak fontosságát, hogy további, folyamatos előrehaladás történjék a nemzetiségi jogok tiszteletbentartásának és tényleges gyakorlásának biztosításában. Ottawában, illetve a most folyó bécsi utótalálkozó vitájában legfontosabb alapelvekként küldötteink különösen azt hangsúlyozták, hogy a magyar külpolitika a hazánkban élő nemzetiségeket és a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyar nemzetiségeket egyaránt összekötő hídnak tekinti a magyar nép és a szomszédos népek között. E területen is az együttműködést óhajtja, elutasítja a nacionalizmust, az erőszakos asszimiláció bármely formáját. Felfogásunk szerint a többségi 46
