Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - KELET-NYUGATI ÚJSÁGÍRÓ-TALÁLKOZÓ BUDAPESTEN - Aczél Endre: Gorbacsov, glasznoszty, peresztrojka és a Nyugat
ACZÉL ENDRE Gorbacsov, glasznoszty, peresztrojka Mihail Gorbacsov szerencsés ember. Még nem volt főtitkár, legfeljebb várományosa ennek a posztnak (belső körökben „a mi második főtitkárunknak” nevezték), amikor Nyugat-Európában már többet kapott, mint amit az angolok a benefit of doubt-nak neveznek: előlegezett elismerést, sőt egy jótékonyan nem-diplomatikus nyilatkozatot arról, hogy ő az a szovjet vezető, akivel „üzletet lehet csinálni”. Tárgyunk szempontjából mellékes, — bár nyugtázandó — hogy Margaret Thatcher politikai ösztönei megint kiválóan működtek. Ez még sértő is lehet olyanokra nézve, akik kevésbé gyorsak a felismerésben. Jóval fontosabb a nyilatkozatnak az a mondanivalója, amely a Nyugat látens igényét fogalmazta meg arra nézve, hogy Leonyid Brezsnyev és a halálát követő időszak után a Szovjetunió élére olyan politikus kerülpön, aki új módon közelít meg világ- és biztonságpolitikai kérdéseket. Érdekes, sőt esetenként szórakoztató volt azután végignézni azt, ahogyan Mihail Gorbacsov mögött egyfajta nyugati „szurkolótábor” alakul ki. Ebbe a folyamatba a politikai elvárásokon túl belejátszottak banális, de nem elhanyagolható emberi szokások is. Hogy tudniillik a lelke mélyén minden ember fogadó alkat, aki olyankor tudja igazán érezni a nyerés örömét, amikor az edzéseredmények (lásd hagyomány) sugallta favorittal szemben a látszólagos esélytelenebbre, a fiatalabbra, a feljövő Ígéretre tett. Ezen a ponton érinteni kell egy tágabb és egy mélyebb összefüggést is. A kérdések kérdése ugyanis az, hogy a világrendszerek versenyét, mint korunk legalapvetőbb tényét kiindulásnak véve milyen haszon származik a Nyugat számára abból, ha a Szovjetuniót egy reformszellemű, következésképp hatékony, nem pedig egy konzervatív, következésképp es a 112
