Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 3. szám - KELET-NYUGATI ÚJSÁGÍRÓ-TALÁLKOZÓ BUDAPESTEN - Berecz János: A glasznoszty és a kelet-nyugati kapcsolatok

kérdések megoldásánál felejtsük el, és az általános emberi törekvéseket, az általános emberi érdekeket és az emberiség etikai értékeit figyelembe véve, józan ésszel oldjuk meg a világpolitikai problémákat. Ismétlem, nem kis bátorság kellett ennek a megfogalmazásához, hiszen a Szovjetunióban, a szocialista országokban sohasem csináltak, csináltunk titkot abból, hogy egy ideológia által meghatározott politikai erő vagyunk. És ez nem volt akadálya annak, hogy immár kellő bölcsesség vezessen bennünket, amikor a nemzetközi kérdéseket megközelítjük, megértve, hogy az emberiség sorsa — meggyőződéstől és társadalmi berendezkedéstől függetlenül — csak a közös életben maradás, a gazdagabb élet, a tartalmasabb lét, az emberi mivolt kibontakoztatása lehet.

Ebből az is következik, hogy lényegüket tekintve a fegyverek feleslegesek. De nagyon megrögződött már magatartásunkban, hogy a biztonsághoz szükség van bizonyos fegyverrendszerekre is. Mégis, el kell tudnunk jutni arra a fokra, amikor azt mondjuk, hogy az elegendő biztonsághoz. a kölcsönös biztonsághoz minél kevesebb fegyverre van szükség. Nagy dolog lenne, ha az ezredfordulón úgy adnánk át gyermekeinknek és unokáinknak a világot, a világ különböző országaiban a politikai erőt az új váltásra, hogy atomfegyvermentes lenne a világ.

Van nekünk annál sokkal méltóbb és fontosabb dolgunk is, minthogy fegyverekbe öljük szellemi és anyagi erőinket. Ilyen például a környezet megóvása, hiszen az a természeti környezet, amely hosszú időn keresztül béketűrően kiszolgált bennünket, s mi jócskán kizsákmányoltuk és kiraboltuk, ma visszaszól és jelzi: a rablógazdálkodás létünkben is fenyeget bennünket, emberiséget, pedig a környezet drága, és ember nélkül nem sokat ér. De az olyan emberrel együtt sem, aki csak tönkreteszi, ahogy egy időben mondogattuk: legyőzi a természetet. Nos, ma már tudjuk, legyőzésére nem szabad törekedni, békében kell együtt élni vele is. De csupán gyönyörködni sem elegendő benne, hanem aktívan védeni és óvni kell ahhoz, hogy létezhessünk.

Van egy másik közös ellenségünk is: a szegénység. Nehezen viselhető el az, hogy a világ egyik pólusán az anyagi javak olyan bősége van, hogy már pazarló életmódhoz is vezet, míg a másik pólusán éhen halnak, éhségtől és különben leküzdhető betegségektől szenvednek az emberek. Talán megtaláljuk azt a közös tevékenységet és utat, hogy egy kis bizalommal a szegénység ellen harcoljunk, és ne egymás ellen.

Aztán ott vannak az újabb és újabb betegségek, amelyek néha riasztóan megrázzák az embereket, a különböző nációkat. Ilyenkor hamar rájövünk, hogy találhatunk országhatárokon, sőt rendszerhatárokon átnyúló összefogást a betegségek elleni küzdelemben, a betegségek leküzdésében.

Minden lehetőséget meg kell tehát ragadnunk ahhoz, hogy tárgyal108