Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Kádár Béla: A külgazdaságorientált struktúrapolitika és szakosodás külpolitikai és gazdaságdiplomáciai összefüggései
exportőrök ellenőrzési követelményeinek kielégítésére, a nemzetközi műszaki együttműködési politika eszköztárának korszerűsítésére. — A versenyképesség korlátainak és javításának lehetőségei szorosan összefüggnek a külpolitikai és külgazdaság-diplomáciai mozgástér alakulásával. A világpiaci dimenziók figyelmen kívül hagyásával kialakított korábbi magyar iparfejlesztési koncepciók örökségeként a nem szocialista országokba irányuló magyar ipari kivitel mintegy fele kereskedelempolitikai versenyhátrányokba, vám-diszpreferenciákba, mennyiségi korlátozásokba ütközik. E hátrányokat az átlagosnál hatékonyabb termelési és külkereskedelmi módszerek is nehezen tudnák kiegyenlíteni, ezek a magyar iparra és ipari kereskedelemre azonban nem jellemzők. Az aktív iparpolitikát folytató országok vagy a nemzetközi méretekben működő vállalatok fejlesztési döntéseikben a nemzetközi piaci és kereskedelempolitikai környezetből indulnak ki, ez a követelmény a magyar ipari főhatósági és vállalatgazdasági szinten is érvényesítendő. Másrészt viszont a külgazdaságérzékeny országok többségétől, sőt a vezető gazdasági hatalmaktól eltérően, a magyar külpolitikai szféra eddig még csak szerényebb segítséget tudott nyújtani a magyar ipari termékek piacrajutási feltételeinek javításához, a külgazdaságilag kulcsfontosságú országokkal és regionális szervezetekkel, illetve a kulcsfontosságúnak nem tekinthető, de dinamikus új piacokkal való együttműködésünk fejlesztéséhez. A magyar gazdaság és a nyugati exportkínálat az elmúlt évtizedben felgyorsult ütemű szerkezeti elavulása következtében a fejlett tőkés országokba irányuló magyar kivitel termékszerkezete ma már egyértelműen hasonlít a fejlődő országokéra, ezen belül lényegesen kedvezőtlenebb mint a legiparosodottabb távol-keleti fejlődő országoké. A jelenlegi kivitel már szerkezeti okok miatt is rendkívül vám- és korlátozásérzékenységű. Magyarország nyugati kivitele szempontjából eleve versenyhátrányt jelent a kis mértékű támaszkodás a nemzetközi pénzügyi, és technológiai erőforrásokra, a nemzetközi vállalatgazdasági integrációba való bekapcsolódás hiánya. E hátrányokat tetézi a Magyarországgal szemben alkalmazott vám- és kereskedelempolitika, a ma már növekvő mértékben s esetenként túlnyomórészt a fejlődő országok termékei által dominált piaci szegmensekben. A magyar termelési és kínálati struktúra középtávon radikálisan nem módosítható, az iparosodottabb fejlődő országok szerkezeti korszerűsödése viszont a magyarországinál jóval gyorsabb ütemben halad előre a következő években is. Így a piacról való kiszorulás, illetve folyamatos szakosodási veszteségek megakadályozása megköveteli a vámhátrányok minél szélesebb sávon való csökkentését vagy eltüntetését. A magyar kereskedelempolitika kulcsfontosságú feladata az elkövetkező években olyan piacrajutási feltételek és vámpreferenciák megszer86
