Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 3. szám - Erdélyi András: A szovjet-német megnemtámadási szerződés létrejöttének körülményei

1935-ben tartott 7. kongresszusának határozatait, amelyek kiemelt figye- met szenteltek a fasizmus jellemzésének. A kongresszus megállapította, hogy a fasizmus nemzetközi veszéllyé vált, a legveszedelmesebb ellenség­gé, amellyel a nemzetközi munkás- és demokratikus mozgalom valaha is szembekerült. Mind a Komintern fenti értékelése, mind pedig az események azt mutatták, hogy a fasiszta agresszió elleni küzdelem a 2. világháború 1939 szeptemberében történt kitörésétől fogva igazságos, felszabadító háború jellegét öltötte. Ezt nem volt képes elhomályosítani az a nyugati politika sem, amely az agresszor bátorításának müncheni irányvonalában és ab­ban a törekvésben öltött festet, hogy Németországot a Szovjetunió elleni agresszió felé tereljék. A háború megindulását követően — a Komintern 7. kongresszusának állásfoglalásával összhangban — a tőkés országok dol­gozói számára az antifasiszta, az általános demokratikus célkitűzések váltak a fő feladattá. Írásunk nem terjedhet ki annak a bonyolult helyzetnek az ismerte­tésére, amelyet a szovjet—német megnemtámadási szerződés nyilvánosan ismert ténye (a szerződéshez csatlakozó titkos kiegészítő jegyzőkönyv abban az időben még nem volt ismeretes!) okozott a nemzetközi kommu­nista- és munkásmozgalomban, a demokratikus érzelmű tömegek köré­ben. Ennek megnyilvánulása volt az is, hogy a Komintern és a kommu­nista pártok — a szovjet megnyilatkozásoknak megfelelően és saját ko­rábbi állásfoglalásaikkal ellentétben — 1939 októberében és novemberé­ben a háborút már sommásan mindkét részről imperialista, igazságtalan és reakciós háborúként jellemezték és — a német propagandaszólamok­kal akarva-akaratlanul egybecsengve — az azonnali béke követelését ál­lították előtérbe.22 Később az európai fasiszta hódítások által előidézett események gyakorlatilag túlhaladták a konfliktus első hónapjaiban fel­merült és meg nem válaszolt kérdések aktualitását: a megszállt orszá­gokban össznépi antifasiszta ellenállás bontakozott ki, a Szovjetunió el­leni német támadás következtében még egyértelműbbé vált a helyzet, létrejött az az objektív alap, amelyen hamarosan megszületett a Szov­jetuniót, Nagy-Britanniát és az Egyesült Államokat tömörítő Hitler-el- lenes antifasiszta koalíció. A szovjet— német megnemtámadási szerződéshez kapcsolódó kétol­dalú politikai, katonai és gazdasági megállapodások természetellenesek voltak abban az értelemben, hogy bennük nem egyszerűen két eltérő vi­lágnézetet képviselő fél közötti kompromisszumról, megegyezésről, mo­dus vivendiről volt szó, hanem a társadalmi haladást a zászlajára tűző állam és annak halálos ellensége, az újkori barbárságot megtestesítő ná­cizmus közötti szorosabb együttműködést jelentették. Ez az érzés bizo­80

Next

/
Oldalképek
Tartalom