Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Vincze Attila: A Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusa: a folyamatosság és az előrelépés igénye
szinten. Az államközi kapcsolatok tudományos, műszaki-tudományos, kulturális, sport és más területeken is fejlődésnek indultak, helyreállt például a törvényhozó testületek és a társadalmi- és tömegszervezetek közötti együttműködés. A két ország határán lényegében nyugalom van. Pekingben azonban még ma is úgy ítélik meg, hogy a kétoldalú kapcsolatok teljesértékű rendezése előtt három akadály tornyosul: nagylét- számú szovjet katonaság állomásozik a kínai határok mentén a Szovjetunióban és Mongóliában; szovjet csapatok tartózkodnak Afganisztánban; s amit Kína a legfőbb akadálynak tekint: „a Szovjetunió segítséget nyújt Vietnamnak ahhoz, hogy megszállva tartsa Kambodzsát”. E három akadály kínai vélemény szerint egyelőre időszerűtlenné teszi a pártközi kapcsolatok fölvételét és a csúcstalálkozó megtartását. Mindezeket a szovjet vezetés folyamatosan szorgalmazza. Az első két akadályt illetően történtek érdemi lépések: a Szovjetunió gyakorlati intézkedésekkel demonstrálta, hogy kész határmenti csapatai létszámának csökkentésére; és a Szovjetunió — mint ismeretes — arra törekszik, hogy csapatait minél előbb kivonja Afganisztánból. A kambodzsai kérdés azonban rendkívül bonyolult, hiszen érdekeltek és érintettek benne a különböző kambodzsai irányzatok, a két másik indokínai ország, az ASEAN-országok és az összes nagyhatalom. Az utóbbi időben elmozdulás tapasztalható a kambodzsai nemzeti egység kialakítása, a független, semleges, el nem kötelezett Kambodzsa megteremtése felé. Szovjet részről kívánatosnak tartják valamennyi kambodzsai hazafias erő ösz- szefogását, Kína többször értésre adta, hogy nem ellenzi a szoros szovjet—vietnami politikai, gazdasági és katonai kapcsolatokat, s a „vörös Khmerrel” kapcsolatban is rugalmasabb álláspontra helyezkedett. Kibontakozás azonban csak hosszabb távon, nagy türelemmel, sokoldalú kompromisszumkészséggel érhető el. A szovjet—kínai viszonyban fontos találkozási pontot jelenthet a belső reformtörekvések párhuzamossága, az egymás reformsikereiben való kölcsönös érdekeltség. Ez nem vezet ugyan az ellentétek automatikus felszámolásához, de egyengetheti a két szocialista nagyhatalom közeledésének útját. Látható, hogy az előző kongresszus óta a kínai külpolitikában kialakult egy diverzifikációs, kiegyenlítődési tendencia. Ez azonban nem vezetett a kínai külkapcsolati rendszer viszonylati elemeinek egyensúlyához. Jól példázza ezt a kínai külkereskedelem 1985-ös relációs megoszlása:37 % % % 30 Fejlett tőkés országok Fejlődő országok Szocialista országok 76,4 15,9 7,7
