Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Vincze Attila: A Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusa: a folyamatosság és az előrelépés igénye
lista gazdaság tervezett árugazdaság; a reform a szocialista fejlődés fő mozgató eleme; a nyitás: a korszerűsítés elengedhetetlen feltétele; a szellemi civilizáció a szocializmus egyik fő jellemző vonása; a négy alapelvhez, a reformokhoz és a nyitáshoz való ragaszkodás egymástól elválaszthatatlan; a haza egyesíthető az „egy ország — két rendszer” elv alkalmazásával; a kormányzó párt számára a munkastílus élet-halál kérdés. Ide tartoznak még a pártok közötti kapcsolatok elvei, valamint a béke és a fejlődés összefüggése, amelyekről még szót ejtünk. Együttesen ezek alkotják a sajátosan kínai színezetű szocializmus konkrét tartalmát. Nyilvánvaló, hogy a felsorolt tételek jó része nem kínai talajból sarjadt. A hangsúlyt azonban ennek észrevételezése mellett inkább arra a felismerésre kell helyeznünk, hogy az általános, átvett téziseket is a nemzeti körülmények között kell adaptálni, végleg szakítva a mechanikus másolás gyakorlatával. A sajátosan kínai színezetű szocializmus koncepciójának kidolgozását a beszámoló az új-demokratikus forradalom győzelme utáni második ugrásnak minősítette a marxizmus és a kínai valóság integrációjának folyamatában. E fentebb említett tételeket a kongresszuson csak Kínára vonatkoztatták. A kezdeti szakasz elmélete és néhány más teoretikus mozzanat azonban okkal tarthat számot arra, hogy más pártok is felfigyeljenek rájuk. A beszámoló a kezdeti szakasz kettős jelentéséből vezette le a két- frontos ideológiai küzdelemnek már az előző kongresszuson is meghirdetett feladatát. A beszámoló szerint a kezdeti szakasz tagadja a burzsoá liberalizálás szükségességét, a nyugatosítás követelését, a tőkés út egyes szakaszainak végigjárását igénylő nézetek létjogosultságát; másrészt a kezdeti szakasz elkerülhetetlenségéből következik, hogy elsősorban a haladás fő akadályát jelentő megcsontosodott, „balos” gondolkodás és beidegződés ellen is fel kell venni az eszmei-politikai küzdelmet. A kongresszus ideológiai arculatát tehát összességében gyakorlatiasság és újítókészség jellemezte, s a beszámoló épp ezt minősítette a jövő zálogának: „A marxizmus tudományos szellemének és alkotó életerejének tevékeny kibontakoztatásához, az egész nemzet útkereső, újító bátorságának felkeltéséhez fűződik elméletünk és vállalkozásunk szakadatlan fejlődésének reménye.” Noha a KB beszámolóján végigvonul az a felismerés, hogy a reform- politikát akadályozó fő tényező a megcsontosodott gondolkodás, a „balos” beidegződés, ez nem vezetett új feszültségeket gerjesztő, harcias kirohanásokhoz. Ellenkezőleg, mint a beszámoló megállapította: „Nem szabad megcsontosodottnak minősíteni azt, akinek gondolkodása átmenetileg nem képes lépést tartani a reform haladásával, de azt sem szabad pol22
