Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Vincze Attila: A Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusa: a folyamatosság és az előrelépés igénye
den. E szakasz prioritásai: a tudományos-műszaki haladás és az oktatásügy fejlesztése; az általános népgazdasági egyensúly megteremtése a gazdaság struktúrájának átalakításával; a nyitás szélesítése, a külgazdasági kapcsolatok fejlesztése. Az utóbbi feladat kapcsán külön is szót ejtettek az ún. különleges gazdasági övezetekről. Pillanatnyilag négy ilyen övezet létezik, közülük a legjelentősebb Sencsen 327,5 km2 területű. A kongresszuson elhatározták, hogy tovább folytatják a nyitás eddigi eszkalációs sémáját: „különleges gazdasági övezetek — tengerparti városok — tengerparti nyitott körzetek — belső területek”. Ez a nyitás további földrajzi expanzióját jelenti. E döntés szellemében tervezik, hogy különleges gazdasági övezetté szervezik a 32 200 km2 területű Hajnan szigetét. Külön figyelmet érdemel, hogy e fejlesztési koncepcióban milyen helyet foglal el a honvédelem. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg állományát az elmúlt években csaknem egy millió fővel csökkentették. A kongi’esszusi beszámoló azt irányozta elő, hogy a honvédelmet „a gazdasági fejlődés alapján” fejlesztik. Gyorsuló, mélyülő gazdasági reformfolyamat A XIII. kongresszus másik kulcsfontosságú tartalmi eleme az volt, hogy meg kell gyorsítani, el kell mélyíteni az átfogó reformpolitikát, amely áthatja az egész kezdeti szakaszt, s a célok elérésének legfőbb eszköze és biztosítéka. E kérdéskörön belül a tanácskozáson megkülönböztetett jelentőséget kapott a gazdaság reformjának folytatása. A folyamatosság megnyilvánulása mellett e területen is tapasztalható volt a szemléleti változás. Józanabbá vált az esélyértékelés, tűnőben van az indokoltnál nagyobb derűlátás, ami a mezőgazdaság sikerrel járó reformja nyomán a lakosság körében, politikai és szakmai berkekben kialakult. A mezőgazdaságban az alapvető gazdálkodási forma továbbra is a családi keretek között folyó szerződéses művelés marad. Am lépést kell tartani a népesség számának növekedésével, az igények mennyiségi és minőségi változásaival, s ez a terméseredmények növelését, különösen a gabonatermelés fejlesztését követeli. Ehhez a jövőben már nem lesz elegendő a parasztság érdekeltségi alapon vállalt többletmunkája, mert ennek megvannak a fizikai határai.22 Elkerülhetetlen a munkakultúra, a termelési technológia beruházásigényes fejlesztése. Szükségesnek látszik a munka szervezeti kereteinek célszerű módosítása is, ehhez jelenthet kiindulópontot a termelési szakosodással már korábban megjelent koopera15
