Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Vincze Attila: A Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusa: a folyamatosság és az előrelépés igénye
A kezdeti szakasz tételének kidolgozásához egyfelől lazítani kellett a Kínában nagy hagyományokkal rendelkező elméletieskedés kötelékein, másrészt újszerű következtetéseket kellett levonni abból, hogy Kínában a szocializmus építése a marxizmus klasszikusai által elképzeltektől teljesen eltérő feltételek között valósul meg, sőt, e feltételek különböznek a többi szocialista ország adottságaitól is. A legalább három nemzedék kemény munkáját igénylő kezdeti szakasznak a kongresszus szerint kettős jelentősége van. Egyrészt e szakasz révén egy olyan gyengén fejlett ország, mint Kína, mentesülhet attól, hogy végigjárja a tőkés fejlődési út fázisait, másrészt a kezdeti szakasz történelmileg szükségszerű, nem ugorható át önkényesen. A kongresszusi beszámoló szerint a kezdeti szakaszt távlati célok megvalósítását szolgáló feladatok kísérik végig. A stratégiai cél: a korszerűsítés, amelynek elérését átfogó, sokrétű tennivalók összességeként értelmezik. Alapvető eszközei és biztosítékai: a gyorsuló, mélyülő reform és nyitás; a több szektorú, tervszerű árugazdaság fejlesztése; a demokrácia szélesítése és a szellemi civilizáció építése. A kezdeti szakaszról szóló tétel jegyében tehát nem fogalmazták át a XII. kongresszuson már meghatározott vagy megerősített alapvető feladatokat és célokat, de új dimenzióba, az összefüggések új rendszerébe helyezték azokat. A kezdeti szakasz végcélját a kongresszusi beszámoló így határozta meg: „.. . a kínai szocializmus kezdeti szakasza olyan időszak, amelyben fokozatosan megszabadulunk a szegénységtől és az elmaradottságtól; és a túlnyomórészt falusi népességű, kétkezi munkán alapuló agrárállam korszerű ipari országgá válik, ahol fokozatosan a nem agrár- népesség kerül többségbe; olyan szakasz, amelyben a naturális és a félnaturális gazdálkodás nagy részarányát az árugazdaság magas fejlettségi szintje váltja fel; amelyben a reformok és az útkeresés nyomán életerős, szocialista gazdasági, politikai és kulturális mechanizmus jön létre és fejlődik ki; olyan szakasz, amelyben az egész nép erejének megfeszítése, kemény munkája és alkotó szelleme révén beköszönt a kínai nemzet hatalmas felvirágzása.” Világos, hogy itt is a legalább százötven esztendős múltra visszatekintő kínai modernizációs, felzárkózási törekvések immár sokadik, reálisabb, kevesebb vágyakat tartalmazó, de még további konkretizálásra, alakításra szoruló megfogalmazásáról van szó. Aligha lehetne tagadni annak indokoltságát, hogy egy ilyen nagy és elmaradott, korábban a félgyarmati perifériához tartozó keleti országban, mint Kína, ahol a lemaradás már az eredeti felhalmozás, a hagyományos ipari forradalom idején nyilvánvaló volt, a szocialista építés kezdeti szakasza — úgy is fogalmazhatnánk: a szocialista építéshez elengedhetett e13
