Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Vincze Attila: A Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusa: a folyamatosság és az előrelépés igénye
nagyobb hangsúlyt kapott a burzsoá liberalizmus elleni harc. Emögött nemcsak a polgári eszmék tényleges behatolása elleni reflexek működése, hanem a reformok lefékezésére irányuló törekvés is meghúzódott. A vezetés nyilatkozatai, a két kongresszus közötti politikai gyakorlat egyaránt azt mutatják, hogy a viták nem rombolták le a konszenzus, a politikai stabilitás két alappillérét: a négy alapelvet (a szocializmus, a párt vezető szerepe, a népi demokratikus diktatúra, a marxizmus-lenin- izmus és Mao Ce-tung eszméi), valamint a korszerűsítés, a reformok és a nyitás szükségességének fölismerését. Kétségtelen azonban, hogy a két kongresszus között ellentmondásos helyzet alakult ki Kínában, s az újratermelődött, illetve újonnan keletkezett kérdésekre a választ a kínai és a nemzetközi közvélemény a KKP XIII. kongresszusától várta17 A XIII. kongresszus: hangsúly a folyamatosságon A kongresszus előtti éveket nemcsak az említett viták és feszültségek jellemezték, hanem elsősorban a korszerűsítési-, reform- és nyitási politika kontinuitása. E valóságos folyamatosság érzékeltetésének igénye fejeződött ki már a Központi Bizottság beszámolójának címében is: „Előre a sajátosan kínai színezetű szocializmus útján.” A kontinuitást azonban leginkább az mutatja, hogy a tanácskozás az előző kongresszussal egybecsengően határozta meg a belső fejlesztés stratégiai célját: „. . .vezetve és egyesítve a soknemzetiségű népet, a gazdasági építőmunkára összpontosítva, ragaszkodva a négy alapelvhez, a reformokhoz és a nyitáshoz, önerőre támaszkodva, keményen, innovatív szellemben dolgozva küzdeni azért, hogy hazánkat gazdag, erős, demokratikus, civilizált, korszerű szocialista országgá építsük.”18 A folyamatosság hangsúlyozásának szándéka jutott kifejezésre abban, hogy a kongresszusi beszámoló I. fejezete — az 1978 óta eltelt kilenc esztendőt egységes folyamatként kezelve — mutatta be a reformpolitika kétségtelenül tiszteletreméltó eredményeit, mindenekelőtt azt, hogy „e kilenc év alatt nagyjából megkétszereződött a nemzeti össztermék, az állami bevételek összege, valamint a falusi és városi lakosság egy főre jutó átlagjövedelme. Ügy látjuk, teljesen bizonyosak lehetünk abban, hogy a XII. kongresszuson meghatározott gazdasági célok teljesülni fognak.”19 E kérdéskörhöz tartozik, hogy a XIII. kongresszus az előző kongresz- szussal azonos módon fogalmazta meg korunk Kínájának fő ellentmondását, amely „. . .a nép napról-napra növekvő anyagi és kulturális igényei, valamint az elmaradott társadalmi termelés között feszül.”20 Az előző kongresszuson elfogadott program továbbfejlesztését jelenti 11
