Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 2. szám - NEMZETKÖZI KATONAI BIZTONSÁG - Tolnay László: A katonai biztonság jellemzői és dimenziói
pai, akár a távol-keleti fronton érne el sikereket a Szovjetunió, az megbontaná ugyan a nemzetközi rendszert, de nem fosztaná meg az Egyesült Államokat a másik két front megvédelmezésének a lehetőségétől. Ha azonban a Szovjetunió a harmadik irányban nyerne teret, automatikusan óriási előnyhöz jutna az Egyesült Államokkal szemben a másik két fronton is. Annál a ténynél fogva ugyanis, hogy a Perzsa(Arab)-öböl területén található a világ ismert kőolajkészletének 56 százaléka, amelytől Nyugat- Európa és Japán igen nagymértékben függ, a Szovjetunió befolyásának növelése esetén nyomást gyakorolhatna rájuk számára előnyös politikai megegyezések elérése érdekében. A szovjet—amerikai konfliktus geopolitikai megközelítése és az ebből levont következtetések a II. világháború után az amerikai katonai doktrínák, továbbá a hadászati és hadműveleti elvek egyik fő meghatározóivá váltak. Ennek alapján az Egyesült Államok olyan katonai képességek kiépítését tűzte ki célul, amelyek egyrészt „elrettentenek” az eurázsiai kontinensen feltételezett „expanziótól”, másrészt — a szovjet rakéta-atom- fegyverek megjelenése után — az Észak-Amerikát „fenyegető” hadászati atomcsapásoktól, illetve — amennyiben az elrettentés nem járna sikerrel — biztosítják a háború sikeres megvívásának feltételeit. E katonai erőnek — Brzezinski szerint — elég rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy alkalmazni lehessen őket különböző geopolitikai, éghajlati és hadtáp viszonyok között, gyakran az Egyesült Államoktól távol eső területeken is. A hagyományos erőknek ilyen feltételek között elég erősnek kell lenniük ahhoz, hogy megakadályozzák a Szovjetuniót abban, hogy gyors győzelmet érjen el egy intenzív, nem nukleáris ütközetben. A harcászati atomfegyvereket pedig olyan mértékben kell integrálni az amerikai hadműveleti tervekbe, hogy a szovjet katonai vezetés ne tételezhesse fel a hagyományos és nukleáris hadviselés szétválasztásának lehetőségét. Végül az eszkaláció veszélyének hitelessé tétele végett az Egyesült Államoknak képesnek kell lennie az atomfegyvereknek a harcászatitól a hadászati szintig történő szelektív, a legkülönbözőbb célok elleni, huzamosabb időn keresztüli alkalmazására. A Szovjetunió — ezt figyelembe véve — az ellenség „visszaszorítási” törekvéseinek semlegesítését, továbbá hadászati atomtámadástól való „visszatartását” biztosító képességek megteremtésére kényszerült. Ellensúlyoznia kellett emellett azt a geostratégiai hátrányt is, amely az Egyesült Államok politikai és katonai befolyásából származott az eurázsiai kontinens peremtérségeiben, amely azt jelentette, hogy az amerikai fegyveres erő közvetlenül felvonulhatott a Szovjetunió partjaihoz és határaihoz. A Szovjetuniónak hasonló felvonulási lehetőségei nem voltak az Egyesült Államokkal szemben. 46
