Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 2. szám - NEMZETKÖZI KATONAI BIZTONSÁG - Tolnay László: A katonai biztonság jellemzői és dimenziói
ben a külső ív államainak szövetségére.10 Ebben a tekintetben Mackinder nem annyira az Egyesült Államok potenciálját, mint inkább az európai hatalmak erőfeszítéseinek növelését tartotta fontosnak. A második világháború alatti amerikai politikai gondolkodásban szintén megtalálhatók voltak ehhez hasonló geopolitikai nézetek. Különösen attól kezdve, amikor az Egyesült Államokban már mérlegelni kezdték a háború utáni helyzetet. Ennek egyik vezető teoretikusa az 1944-ben elhunyt M. Spykman, a Yale Egyetem nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó professzora volt, akinek nézetei jelentős hatást gyakoroltak az Egyesült Államok háború utáni „feltartóztatási stratégiájának” kialakítására. Spykman 1942—43-ban ismertté vált fejtegetéseiben abból indult ki, hogy amíg a világhatalom központja Európában volt, a Föld többi része pedig gyarmati és félgyarmati státuszban, addig ehhez megfelelően kapcsolódott az eurocentrikus világkép is. A XX. században azonban már egy sor kihívás érte Európát mint a világpolitika egyedüli meghatározóját. Évszázadunk közepére az Egyesült Államok maga is kontinentális hatalommá vált, az Atlanti- és a Csendes-óceánon át — amelyeknek partjai között közvetlen összeköttetést teremtett a Panama-csatorna — könnyű Kijárással rendelkezett az eurázsiai kontinens mindkét oldalára.11 Ennek alapján mindenekelőtt a térkép megváltoztatását javasolta. Rámutatott arra, hogy hibás az a felfogás, amely Európát állítva a központba, a greenwichi meridiánt tekinti a nulladik hosszúsági foknak. A gazdasági, társadalmi, politikai változások nyomán Európa elvesztette korábbi ellenőrzési lehetőségét a világ felett, ezért a térkép eddigi szerkezete is hibás.12 Spykman ennek a szemléletnek alapján építette fel az új Amerika- centrikus világképét, és képzelte el a jövendő erőviszonyok kialakításának lehetőségét. Nézetei elértek Mackinderétől, aki a „heartland” feletti ellenőrzés megszerzését tartotta elsődleges feladatnak. Ezzel szemben Spykman új fogalmat alkotva kifejtette: „aki a »rimland«-et (ez nagyjából Mackinder belső ívének felel meg), ellenőrzi az igazgatja Eurázsiát, aki viszont azt irányítja, meghatározza a világ sorsát”.13 Emellett úgy vélte, hogy egy államnak, amely részt vesz a hatalomért folytatott harcban, nemcsak önvédelmével kell törődnie, hanem saját erőpozíciójának javításával is. Ezért javasolta, hogy az Egyesült Államok a „rimland”-en, tehát Nyugat-Európában, Dél-Ázsiában és a Távol-Keleten hozzon létre olyan katonai potenciált, amely ellensúlyozó hatást gyakorol a Szovjetunióra. v> Említést érdemel az is, hogy egyes amerikai szakemberek ettől eltérő nézeteket is hangoztattak. Ilyen volt például Owen Lattimore amerikai sinológus, aki kifejtette: „Ázsiában — inkább mint Európában — az oro43
