Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK-POLITIKAI BIZTONSÁG - Kiss J. László: A biztonság értelmezéséről a nyolcvanas években
számára tudnak-e olyan nem katonai (demilitarizált) konfliktusstruktúrát és -kultúrát kifejleszteni, amelyben az ellenfelek nemcsak tiszteletben tartják, hanem koordinálják is biztonsági érdekeiket. Ez a megközelítés a nemzetközi békekutatásban is alapvető újraértékelést jelent.6 A nemzetközi békekutatás érdeme, hogy egyértelművé tette: a békepolitikai probléma lényege nem a fegyverkezésben, hanem a politikai rendszerkonfliktusban, tehát az ideológiák, ellenségképek, a nem katonai tényezők komplexurnában rejlik.7 A katonai védelem a biztonságnak csupán egy része, a biztonság túlmegy a katonai szempontokon, s a nem katonai tényezők sokaságát foglalja magában. Ugyan Káin bibliai husángja — a katonai hardware — nem veszítette el jelentőségét, de eredetében jóval fontosabb az az értéktartalom, indulat, amely a husángot fegyverré tette és mozgásba hozta. Nem a fegyverkezés szüli a bizalmatlanságot, hanem a bizalmatlanság a fegyverkezést. A fegyverkezés — a fegyverkezési dinamika folyamata — eredetében tehát okozat, illetve következmény, habár önigazolására a fegyverkezés is ideológiát, pszichostratégiát s ezzel összefüggő öndinamikát fejleszthetett ki. Így a fegyverkezés mint a nemzetközi viszonyokba beépült strukturális erőszak forrása, okként és okozatként egyaránt megjelenhet. A nemzetközi biztonság értelmezésében egyidejűleg figyelembe kell venni a kelet—nyugati konfliktus sajátos rétegeződését, több dimenziós jellegét.8 Az eredeti konfliktus a társadalmi, gazdasági valamint politikai és ideológiai rendszerekben rejlő különbségekből származik. Ehhez társul a biztonsági dilemma, amely részben a fegyverkezésnek a politikai korlátozásokat aláásó, destabilizáló fejlődéséből, részben a mindenkori ellenfél támadó, illetve védekező szándékainak bizonytalanságoktól terhes megítéléséből ered. A másodlagos konfliktus főként a fejlődő világban a világhatalmak befolyási küzdelmében mutatkozik meg, míg végül a fegyverkezés, ületve a fegyverkezési dinamika csupán levezetett konfliktus.9 Ebből a konfliktusfelfogásból következik, hogy a fegyverzetcsökkentésről szóló megállapodások s a leszerelés terén elért eredmények — vitathatatlan politikai hatásaik ellenére — a kelet—nyugati konfliktusnak csak a ,,legfelső emeletét” érintik, míg az eredeti konfliktus lényegében érintetlen marad. A fegyverzetcsökkentési megállapodásoknak hosszú távon nem lehet stabilizáló hatása, ha a biztonság nem katonai, vagyis politikai, gazdasági, pénzügyi, kulturális, humanitárius stb. területein, valamint a par excellence katonai bizalomépítő intézkedések szférájában nem történik lényegi előrehaladás. Ezek azok a pontok, amelyek a kelet—nyugati konfliktus „rétegeiben” már közelebb vannak az eredeti konfliktushoz, illetve annak részét képezik. A biztonság egyes elemei, így a nem katonai és katonai tényezők kö26
