Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK-POLITIKAI BIZTONSÁG - Somogyi Ferenc: Az átfogó nemzetközi biztonság koncepciója
talmak befolyásának és különleges felelősségének megkérdőjelezése nélkül — szükségszerűen a nemzetközi viszonyok és a világpolitika demokratizálását, ezen belül a kis és közepes országok mozgásterének bővülését, a nem kormányzati társadalmi erők lehetőségeinek és szerepének növelését eredményezne. Az elmúlt két-három évben egyre inkább teret nyert a világban az emberiség megmentését, a globális problémák megoldását célzó, az államok és népek egymásrautaltságát valló józan és felelősségteljes politikai gondolkodás. Annak ellenére, hogy ez a felfogás egyelőre még nem játszik meghatározó szerepet a nemzetközi viszonyok rendszerében, ez a szellem, a világban bekövetkezett alapvető változásokra való konstruktív reagálás igényének felismerése hatotta át a szocialista országok vezetőinek megnyilatkozásai és a Varsói Szerződés dokumentumai mellett — többek között — az el nem kötelezett országok hararei csúcsértekezletének állásfoglalását, a „Hatok” ismétlődő felhívásait, a Palme-bizottság következtetéseit és számos más tekintélyes nyugati és fejlődő országbeli politikus álláspontját is. Az átfogó nemzetközi biztonság koncepciója térhódításának különös jelentősége van azért is, mert amíg a hidegháborúhoz vagy a fegyveres konfliktusok kirobbantásához elegendő egyetlen ország vagy országcsoport elhatározása, addig az emberiség egyetemes biztonsága csak a potenciális ellenfelek egységes akaratával, a nemzetek közösségének összefogásával, kollektív erőfeszítéseivel szavatolható. Az egyes országok, országcsoportok hivatalos álláspontjának alakulása leginkább az ENSZ fórumain e témáról folytatott vitákban követhető nyomon. Az ezek során szerzett tapasztalatok alapján az átfogó nemzetközi biztonság új koncepciójával szemben a legnagyobb ellenállás a nyugati országok pozícióiban érzékelhető. Ezekben az országokban általában még mindig nem döntöttek végérvényesen a szocialista világban zajló új reformfolyamatok, illetve több szocialista országnak a nemzetközi kapcsolatok rendszerébe való fokozottabb integrálódási szándéka kérdésében követendő magatartásról. így egyelőre alapvetően negatívan fogadják azt a kezdeményezést, amelyben a Szovjetunió és a szocialista országok tekintélye és nemzetközi politikai pozíciója erősödésének, illetve a multila- teralizmus általuk szintén nem kívánatosnak tartott előretörésének lehetőségét látják. A kezdettől fogva merev elutasító álláspontot képviselő országok mellett más, főleg nyugat-európai országok hivatalos pozíciója meglehetősen ellentmondásos. Elismerik a világot fenyegető veszélyek létét, az e problémák megoldására irányuló sokoldalú együttműködés erősítésének időszerűségét, a kölcsönös függőség tényét, valamint a biztonság komplex 17
