Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 2. szám - Horn Gyula: A világpolitikai biztonság új koncepciójához
változások kezdetének vagyunk szemtanúi, amelyeknek összetevő elemei csak folyamatszerűen, hosszú idő alatt alakulhatnak ki. Igen szoros kölcsönhatások érvényesüléséről van szó, a koncepció kiteljesedése, tartalmi telítése ugyanis függ a további szovjetunióbeli fejlődéstől, a külső világ reagálása pedig nagy hatást gyakorol ezekre a belső folyamatokra. A legutóbbi évek, hónapok nemzetközi eseményei azt mutatják, hogy fokozatosan kialakulnak az új koncepció világpolitikai feltételei. Az új feltételek között a legnagyobb horderejű a szovjet—amerikai viszony fokozatos rendeződése. Az e téren elért eredmények azt jelzik, hogy a két világhatalom most már hosszú távra szólóan is tudomásul veszi egymás létezését, s kész a közös cselekvésre, mindenekelőtt a kölcsönös katonai fenyegetettség mérséklése érdekében. Körvonalazódik továbbá egy olyan partnerség közöttük, amely a konstruktív kapcsolatok megteremtését jelentheti a civilizációs fejlődés valamennyi kérdésében. Ez kezdete lehet az enyhülés új szakaszának, amelyben a többi érintett ország kapcsolatai mentesülhetnek a vezető hatalmak viszonyának ingadozásaitól, s a multilaterizmus erőteljes érvényesülése útján kialakulhat a katonai, politikai és más konfliktusok elhárításának intézményes rendszere. Ebben a jelenleginél lényegesen nagyobb szerep jut az ENSZ-nek és szakosított szervezeteinek, valamint a helsinki folyamat fórumainak. Az államok tartós biztonságának megteremtéséhez szükség van a katonai feszültség csökkentése érdekében tett szovjet—amerikai lépések következetes továbbvitelére. A kompromisszumoknak az ideológiai vagy politikai megfontolások helyett csak a kölcsönös biztonság közös érdekei szabhatnak határokat. Katonai biztonság szempontjából kulcsfontosságúvá vált az előrelépés a hagyományos fegyverzetek radikális csökkentése irányában. A mai konvencionális katonai erők ugyanis permanens gazdasági és politikai feszültségforrást is jelentenek. Csökkentésük csak igen nagy és konstruktív erőfeszítésekkel, politikai összefogással érhető el, mert fenntartásukhoz és fejlesztésükhöz óriási katonai-egzisztenciális érdekek fűződnek. A Varsói Szerződés és a NATO olyan sok katonát, páncélos járművet, harci repülőgépet és hadihajót tart készenlétben, hogy hagyományos arzenáljuk már tömegüknél fogva is támadó jellegű, s ez a kölcsönös bizalmatlanság állandó forrása. A katonai tömbök védelmi jellegének hangsúlyozása ezért is mindaddig csupán deklaráció marad, amíg nem történik érdemi lépés a hagyományos haderők csökkentése terén. Bizonyára gyorsítaná az előrehaladást az egyoldalú leszerelési intézkedések megtétele. Például olyan haderőnemekben és fegyverrendszerekben kerülhetne sor egyoldalú csökkentésre, amelyekben túlságosan nagy az egyik vagy a másik fél számbeli fölénye. A szovjet—amerikai viszony követelményeinek új felfogása változást 5
