Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 1. szám - INTÉZETI ÉLET - Tóthné Nagy Magdolna: A Magyar Külügyi Intézet nemzetközi tevékenysége 1987-ben

címmel Helsinkiben és „Az új szovjet gondolkodás hatása” címmel Minneapolisban rendezett nemzetközi konferenciáján.

Az alábbiakban kiemelünk néhány jelentősebbet rendezvényeink közül.

Tekintettel arra, hogy az Intézet kutatásainak homlokterében a kelet—nyugati kapcsolatok, az európai biztonsági és együttműködési folyamat alakulása állt, e témakörök domináltak a hozzánk látogató külföldi vendégek előadásaiban is.

Fritz Marsch, az Osztrák Szocialista Párt Központi Bizottságának titkára, az Osztrák—Magyar Egyesület elnöke „Ausztria és az európai biztonsági és együttműködési értekezlet” című előadásában (1987. március 10.) azt hangsúlyozta, hogy milyen fontos szerepet tölt be a jelenlegi nemzetközi helyzetben a harmadik, Bécsben zajló utótalálkozó. Jelentősége nemcsak Európa, hanem a világpolitika alakulása szempontjából is kiemelkedő. Osztrák vélemény szerint a helsinki folyamat sikeres folytatása érdekében elengedhetetlen a három kosár egyensúlyban tartása, a katonai-, biztonsági, gazdasági és humanitárius területeken egyaránt haladást kell elérni. Az európai biztonsági folyamat jövőjével kapcsolatban annak fontosságát húzta alá, hogy a stockholmi konferencián elért eredményeket, mindenekelőtt a bizalomerősítő intézkedések terén, összekapcsolják a leszereléssel. Kifejtette, hogy az ideológiai konfrontáció erősítésével nem szabad veszélyeztetni a helsinki szellemet. Meg kell őrizni az utó találkozók eredeti funkcióját, s bár az államok közötti ellentétek még sokáig nem fognak megszűnni, a párbeszéd lehetőségének folyamatos fenntartása szűkítheti azok területét.

Paolo Battino Vittorelli, az Olasz Szocialista Párt vezetőségének tagja, a Szocialista Internacionálé Leszerelési Bizottságának elnöke 1987. március 12-i előadásán szintén arra mutatott rá, hogy kedvező lehetőségek nyílnak a kelet—nyugati együttműködés és az enyhülés előmozdítására. E folyamatban nagy fontosságot tulajdonított annak, hogy a két szövetségi rendszerhez tartozó kis- és közepes országok hasonló szellemben közelítsenek a leszerelés és a fegyverzetellenőrzés kérdéseihez. Olaszország és az OSZP nagyra értékelte Gorbacsov kezdeményezését az „euro- rakéták” és a toßbi leszerelési kérdés szétválasztására. A szovjet fél külön érdemeként említette, hogy e lépést annak tudatában tette, hogy az Egyesült Államok nem tesz azonnal hasonló engedményt az SDI kérdésében. Az Egyesült Államok nyugat-európai szövetségeseinek az a feladata, hogy meggyőzzék Washingtont, tartós megállapodás csak úgy lehetséges, ha távlati garanciákat ad a Szovjetuniónak az SDI kérdésében. A közepes hatótávolságú fegyverekről folyó tárgyalások sikere nagymértékben hozzájárulhat a leszerelés egyéb területein a haladáshoz.

131