Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 1. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Rajcsányi Péter: Európaizálódás, folyamatok Európában

— például az atomfegyver-mentesség tekintetében). Napjainkban megy végbe az egész dél-európai régiónak a bevonása az EGK-ba, ami nem kevés gazdasági és politikai problémát vet fel az EGK valamennyi tagja, de elsősorban vezető országai számára.

Milyen gazdasági alapokkal rendelkezik a nyolcvanas évek közepétől ismét aktivizálódó Nyugat-Európa politikai törekvéseinek alátámasztásához? A Közös Piac 1973—1985 között a világgazdasági változásokra sorozatosan hagyományos eszközeivel, hagyományos módokon reagált. A gazdasági problémák előtérbe kerülésekor is elsősorban politikai válaszokat keresett, miközben országaiban a gazdaság versenyképességét illetően az indokoltnál talán hosszabb ideig finanszírozta a jóléti társadalom minden elemének fenntartását. A statisztikák azt mutatják, hogy az EGK ezen idő alatt teret vesztett a világgazdaságban: növekedési üteme elmaradt az Plgyesült Államok és Japán mögött, az állótőke, általában a beruházások növekedése tekintetében az Egyesült Államok lényegesen előtte járt. Az integráció maga is hozzájárult ahhoz, hogy a világgazdasági térvesztés folyamatát viszonylag későn ismerték fel az EGK országai: az EGK-n belüli kereskedelem könnyítésének előnyei elkényelmesítették gazdaságaikat, amelyek csak akkor kezdtek reagálni, amikor a külső konkurencia az EGK piacán is kezdte háttérbe szorítani a nyugat-európai termékeket. A térvesztés és a lemaradás azonban nem végzetes, az atlanti partnerség nem billent át egyoldalú amerikai túlsúllyá. Több vonatkozásban (például a költségvetési hiányok lefaragásában, a külső kereskedelmi és pénzügyi egyensúly biztosításában) jó néhány nyugat-európai ország jobban vizsgázott, mint az Egyesült Államok. A nyolcvanas évek közepén az EGK, Nyugat-Európa újabb erőfeszítéseket tett, új folyamatokat indított be helyzetének javítására: a műszaki fejlesztést szolgáló Euréka-programot; az együttműködés bővítését az EGK-án kívüli, iparilag fejlett európai országokkal; a nyugat-európai országok egységesebb, szabad belső forgalmú piacának megteremtésére irányuló kezdeményezéseket.

Mindez persze ellentmondásos hatást gyakorol Nyugat-Európának az összeurópai folyamatokhoz való viszonyulására, a közös európai érdekek megvalósításában való részvételre. A nyugat-európai integráció előrehaladása a korábbiaknál erőteljesebben veti fel az elmélyítés-bővítés dilemmáját, a közösségi befolyás és a nemzeti érdekek érvényesítésének ellentéteit és átfogóan azt a kérdést, hogy a nyugat-európai belső átrendeződés mostani időszakában milyen kapcsolatokat kíván Európa keleti felének országaival, és hogyan tudja kompenzálni a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok tartópilléreinek meggyengülését, hagyományos forrásainak kimerülését.

Az európai együttműködésnek a Nyugat-Európában meglevő politi125