Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Südy Zoltán: Törekvések a gazdasági együttműködés intézményesítésére a csendes-óceáni térségben
talom joggal jelentette be szándékát a térségbeli együttműködésben való részvételre. Ez — a Kínai Népköztársaság és a térség több szocialista országa bekapcsolódásával együtt — új dimenziókat adhatna az eddigi koncepcióknak. Egy ilyen új, elvi alapokon nyugvó együttműködés kedvezően hatna nemcsak az ázsiai és a csendes-óceáni térség helyzetére, hanem hozzájárulna az egyetemes béke megőrzéséhez és megszilárdításához is. Ezt a gondolatot erősítette meg a Szovjetuniónak a térséggel kapcsolatos politikáját kifejtő 1986. július 28-i beszédében Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára is. A csendes-óceáni gazdasági együttműködés gondolatát „.. .mi előítéletek nélkül fogadtuk. . ., készek vagyunk csatlakozni az ilyen együttműködés lehetséges alapjairól való töprengésekhez, de persze csak akkor, ha ezt az együttműködést nem valaki által kényszerített tömbsémában, szocialistaellenes sémában képzelik el, hanem mindenféle diszkriminációtól mentes szabad vita eredményeképpen”.5,i A témával foglalkozó szovjet tudományos publikációk egy része hagyományos módon, csak a fenyegető politikai-stratégiai kihívás szemszögéből vizsgálja a csendes-óceáni együttműködés gondolatát. Szaporodnak azonban azok a megnyilatkozások, amelyek ezt a megközelítést összekapcsolják az objektív gazdasági folyamatok elemzésével; elvben nem zárják ki olyan együttműködési mechanizmus kialakulását, amely — a Szovjetunió részvételével — elősegítené a régió fejlődését, egyben hozzájárulást jelentene egy, az egymásrautaltság felismerésén alapuló békésebb világ megteremtéséhez is. Ez utóbbi irányzat nézetei tükröződnek a hivatalos szovjet külpolitikai állásfoglalásokban is. A csendes-óceáni térség tendenciájának, az együttműködési koncepciók evolúciójának vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy a régió egyre nagyobb szerepet kap a világgazdaságban, a térségen belül a gazdasági kapcsolatok egyre intenzívebbé, az érintett nemzetgazdaságok számára egyre fontosabbá válnak. E kapcsolatok valamilyen formában történő szabályozása szükségszerű. Tagadhatatlan, hogy az intézményesített, szabályozott együttműködési mechanizmus kialakításának útjában álló akadályok nem csekélyek. Látványos, gyors fejleményekre ezért nem számíthatunk. Bizonyos az is, hogy a szocialista országok — mindenekelőtt a Szovjetunió és Kína — teljes jogú bekapcsolódása e folyamatba csak egy lényegesen megváltozott, új világpolitikai helyzetben képzelhető el. A szovjet és a kínai külpolitika tendenciái ebbe az irányba mutatnak. A szükséges belső feltételeket a kibontakozó reformfolyamatok kiteljesedése megteremtheti. A kooperatív magatartás kialakítása felé az Egyesült Államoknak kellene lényeges lépéseket tennie. A csendes-óceáni együttműködés erősödésével azonban a térséghez tartozó és az azon kívüli országoknak egyaránt számolniuk kell. 120
