Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Südy Zoltán: Törekvések a gazdasági együttműködés intézményesítésére a csendes-óceáni térségben
augusztus 29-én jelentette be az azonos jellegű ausztrál bizottság létrejöttét. Japánban — a már korábban megalakult ilyen bizottság mellett — a külügyminisztérium tárcaközi bizottság létrehozását jelentette be, amelynek „feladata a Csendes-óceán térségében megvalósítandó együttműködési program tervezésének elősegítése”. A bizottság élén külügyminiszterhelyettes áll.36 Az ázsiai és csendes-óceáni ügyekkel megbízott amerikai utazó nagykövet, R. Fairbanks sorban végiglátogatta a térség országait, s ott hivatalos kormányképviselőkkel tárgyalt a multilaterális gazdasági együttműködés lehetőségeiről. Figyelemreméltó tény, hogy konzultációi kiterjedtek a 6 + 5 országokon kívül Dél-Koreára és Kínára is.37 Megjegyzendő, hogy mindkét fent említett ország komoly érdeklődést tanúsít a regionális gazdasági együttműködésben való részvétel iránt. Csőn Tu Hvan dél-koreai elnök már 1982-ben az ausztrál és a kanadai miniszterelnökkel folytatott tárgyalásai során kezdeményezte a térség öt fejlett tőkés országa, az ASEAN-országok és Dél-Korea évenkénti csúcs- értekezletének megrendezését, amelyből fokozatosan kifejlődhetne a „csendes-óceáni közösség”. Szöul 1985 májusában — jelentős kormány- támogatással — házigazdája volt a 4. PECC tanácskozásnak,38 míg Sang- hájban 1984 decemberében — több mint 100 kínai szakértő részvételével — egyhetes szimpóziumot rendeztek „Kína modernizálásának és a csendes-óceáni térség fejlesztésének háttere” címmel.39 Fontos mérföldkő volt Reagan elnök és Nakaszone miniszterelnök 1985. januári megbeszélése, amelyen első alkalommal szerepelt a térség (és a világ) két legnagyobb tőkés hatalma hivatalos csúcstalálkozójának napirendjén a csendes-óceáni együttműködés kérdése. A nyilatkozatok egyetértést tükröztek, de ezt általánosságban mozgó kifejezésekbe foglalták, elkerülendő azt a benyomást, miszerint Japán és az Egyesült Államok erőltetik ezt a kérdést az ASEAN-országokra. Ez a szándék érződött Nakaszone Ausztráliában, Űj-Zélandon, Pápua-Űj-Guineában és Fijin tett látogatása során is, amelyet egyébként „az ázsiai-csendes-óceáni térség új korszakához vezető út előfutárának” nevezett.40 Nyilatkozataiban Nakaszone hangsúlyozta, hogy az ASEAN-nak kell kezdeményeznie, neki kell az együttműködés fejlesztésének ütemét meghatároznia. Hawke ausztrál miniszterelnökkel együtt a realista fokozatosság fontosságát emelte ki. Egyetértettek abban, hogy az együttműködés ne legyen politikai vagy katonai jellegű, sem pedig zárt. Figyelemre méltó, hogy nemcsak az ASEAN aggodalmait igyekeztek eloszlatni, hanem az európai fenntartásokat is. Nakaszone leszögezte, hogy „semmiképpen sem szabad a Csendes-óceán 112
