Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Géczi Gábor: A volt kormányfők tanácsának (InterAction Council) tevékenységéről
gokban. A vegyipari vállalatok ne árusítsanak olyan anyagokat a fejlődő országoknak, amelyek be vannak tiltva a gyártó országokban. Az ülés résztvevői közül sokan rámutattak: nagyobb hangsúlyt kellene a tanácsnak helyeznie arra, hogy a fegyverkezés visszaszorítása esetén felszabaduló hatalmas anyagi erőforrásokat miként lehetne a vázolt célok érdekében felhasználni. Támogatták azt a nézetet, hogy elsősorban az élelmezés, az energia és az egészségügyi ellátás kérdéseiben kell ösztönözni a kutatásokat, de aláhúzták, hogy az eddigi — főleg tényfeltáró — kutatásokat túlhaladva, a megoldásokat kereső, konkrét akciókat javasló kutatómunkát kellene bővíteni. Utaltak ezzel kapcsolatban az IAC két korábbi szakértői csoportja javaslatainak figyelembevételére is: a) Obasanjo-jelentés (,,A fejlődő országok katonai kiadásai és gazdasági fejlődésük”); b) Schmidt-jelentés („Nemzetközi pénzügyi és adósságkérdések'’). A béke és biztonság kérdéséről szólva valamennyi résztvevő aláhúzta a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői között létrejött személyes kapcsolat jelentőségét, a genfi csúcstalálkozó pozitív hatását a nemzetközi politikai légkörre. Ez segítheti a regionális és globális kérdések békés megoldásához elengedhetetlen politikai légkör kialakítását és fenntartását, ezért a tanács üdvözölné, ha a két nagyhatalom vezetőinek találkozói folytatódnának és intézményesülnének. Az Interakció Tanács tagjai szerint a genfi csúcsértekezletről kiadott nyilatkozat nemcsak összegzi, de ösztönzi is az Interakció Tanács tevékenységét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy van értelme és hatása a tanács szavának, kollektív bölcsességének. Ha a genfi csúcsról kiadott szovjet—amerikai közös közleményt összehasonlítjuk az IAC párizsi ülése után közzétett zárónyílatkozattal vagy az IAC Végrehajtó Bizottságának Reagan elnökhöz és Gorbacsov főtitkárhoz intézett üzenetével, akkor megállapíthatjuk: a világ sorsáért felelősséget vállaló erők hasonlóképpen gondolkodnak. A genfi csúcs igazolni látszik annak a véleménynek a helyességét, hogy a nagyhatalmak ne a nyilvánosság előtt, a propagandaeszközökön keresztül tárgyaljanak, mert a megbeszélések bizalmas kezelése fontos feltétele az eredményességnek. A hakonei zárónyilatkozatban az ülés résztvevői felhívták mind a szovjet, mind az amerikai felet, hogy a genfi megállapodás szellemében éljenek a már működő tárgyalási formákkal. Az IAC szerint az érvényben levő ABM szerződés jelenleg veszélyben forog, ezért a tanács ismételten aláhúzta a két: nagyhatalomnak a genfi csúcs előtt tett javaslatát: „Az ABM szerződés nem zárja ki a kutatást, de szigorúan korlátozza a telepített rendszerek számát. A két ország minél 97
