Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)

1987 / 1. szám - Géczi Gábor: A volt kormányfők tanácsának (InterAction Council) tevékenységéről

ságválság és a nemzetközi pénzügyi rendszer problémáit, megvizsgálja a a megoldást segítő reális lépések megtételének lehetőségét. A csoport,5 amelyet Helmut Schmidt vezetett, egy tartalmas jelentést készített. Az ebben szereplő javaslatok jól felismerhetők a brioni ülés zárónyilatkozatának vonatkozó részében.

Az adósságkérdést illetően a záródokumentum leszögezte: a tartozások problémája valamennyi érdekelt fél közös gondja, ezért közös a felelősség a megoldások keresésében is. Nagyobb politikai és gazdasági koordinációra, ugyanakkor áldozatokra, komoly saját erőfeszítésekre van szükség a( fejlett és a fejlődő, az adós és a hitelező országok részéről egyaránt.

Az adós országoknak a Nemzetközi Valutaalappal egyeztetett korrekciós programokat kell kialakítaniuk, törekedve emellett hosszabb távú fejlesztési programok kidolgozására is a Világbankkal. Az IMF-nek, ha sokszor népszerűtlen, de fontos szerepe az is, hogy fizetésimérleg- vagy adósságtörlesztési gondokkal küszködő országokkal kiigazító programokról állapodjon meg. Ez utóbbi feltétele az újabb hitelek folyósításának.

Tarthatatlan az is, hogy a kamat- és árfolyamszintek ingadozása következtében az adós országok képtelenek előre látni törlesztési kötelezettségeiket, ami káros hatást gyakorol a nemzeti tervezésre és fejlesztésre.

A túlzottá vált évi törlesztések (tőke-visszafizetés) korlátozása céljából a tanács szerint a következő intézkedésekre lenne még szükség:

— a törlesztések évi összegének maximálására;

— rövid távú tartozások középtávú, rögzített kamatú kötvényekké való átalakítására;

— a jelenlegi, egy évre szóló átütemezés horizontjának megnövelésére,

— a kamattartozások tőkésítésére.

A hitelező országok kormányainak a fenti intézkedések támogatása mellett gondoskodniuk kellene megfelelő új pénzügyi erőforrásokról és kamatengedményekről. A nemzetközi pénzügyi intézményeket is olyan mértékű pénzügyi erőforrásokkal kellene ellátni, amelyek összhangban vannak feladataikkal. Az adósok és a hitelezők gondjait egyaránt figyelembe véve, a fejlődő országok esetében a visszafizetés feltételeit összhangba kell hozni hosszabb távú fizetési képességükkel, ugyanakkor fenn kell tartani azt az elvet, hogy a tartozási kötelezettségeiket teljesítsék.

Az adósságok kérdésével összefüggésben szerepelnek a dokumentumokban a valutáris rendszer gyengeségei. Ezzel kapcsolatban az IAC álláspontja egyértelmű: hosszú távon stabilabb árfolyamokra van szükség. A kormányoknak pedig az eddigieknél sokkal következetesebben kell hozzáigazítani a valuta- és pénzügyi politikájukat országuk fizetési mér89