Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 5. szám - MAGYARSÁG ÉS MAGYARORSZÁG-KÉP - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés
fognak diszkriminációt tartalmazni vagy diszkriminációt maguk után vonni a román állampolgárságú személyekkel szemben, fajuk, nemük, nyelvük vagy vallásuk alapján, csakúgy mint személyüket, javaikat, foglalkozásukat, szakmai vagy anyagi érdekeiket, státuszukat, politikai vagy állampolgári jogaikat illetően, csakúgy mint egyéb kérdésekkel kapcsolatosan”. 100 Ezt a javaslatot 7:5 arányban fogadta el a bizottság. Így az — kétharmados többség hiányában — nem emelkedett „jogerőre”. Gyöngyösi János külügyminiszter a román területi és politikai bizottság elnökéhez intézett 1946. szeptember 3-i levelében többek között megismételte azoknak a szabadságjogoknak a román békeszerződésbe való felvételére irányuló kérelmét, amelyeket már a békekonferencia plénumán elhangzott előadásában is hiányolt. Tatarescu több beadványában és a román területi és politikai bizottság 1946. szeptember 7-i ülésén kérte, hogy ismerjék el a Románia és Magyarország között fennállott hadiállapot tényét, a román jóvátételi követelés jogosultságát, valamint különböző levéltári iratok, kulturális értékek, intézmények, könyvtárak tekintetében Románia jogosultságát mindazzal kapcsolatosan, ami Erdéllyel összefügg.101 Ezen túlmenően Tatarescu Románia számára a vámok és a tranzitforgalom tekintetében is előnyöket igyekezett biztosítani Magyarországgal szemben. Nem túlzás tehát azt állítani, Tatarescu magatartása és politikája arra irányult, hogy Romániát a békekonferencián győztesként fogadtassa el Magyarországgal szemben. Nem rajta múlott, hogy ez a politikai és erkölcsi alapot nélkülöző szándék — a területi kérdéstől eltekintve — lényegében kudarcot vallott. A békekonferencia plénuma 1946. október 12-én szavazott a magyar békeszerződés-tervezetről.102 Még ugyanezen a napon Gyöngyösi János külügyminiszter a nemzeti kisebbségek ügyében levelet intézett Molotov- hoz, amelyre a szovjet külügyminiszter a békekonferencia soros elnökeként 22-én válaszolt: „Megerősítvén folyó év október 12-én kelt, nevemre, mint a párizsi konferencia elnökének nevére küldött levelét, szükségesnek tartom felhívni figyelmét arra, hogy a párizsi békekonferencia feladatkörébe nem illett bele a Magyarország és Románia között fennálló kérdések rendezése: annál is inkább, mert a levélben feltüntetett kérdé- sek'rendezése a magyar és a román kormány kétoldalú megállapodásának napirendjére tartozik. Abbeli nyilatkozatát illetően, hogy a párizsi konferencia nem tartotta szükségesnek a Romániában élő magyar lakosság demokratikus jogainak, kulturális védelmének és gazdasági érdekeinek bebiztosítását, szükségesnek látom felhívni figyelmét a román békeszerződés-tervezet III. cikkelyére, amely olyan kötelezettségeket ír elő a román kormánynak, amelyek a szükséges mértékben biztosítják a magyar lakosság jogait és 201
