Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)

1987 / 5. szám - MAGYARSÁG ÉS MAGYARORSZÁG-KÉP - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés

1946. augusztus 31-én a magyar és a román területi és politikai bizottság közös ülésén, amelyen most Sz. Sztankovics elnökölt, Auer Pál követ — szóvivőként — ismertette a Romániával kapcsolatos magyar kívánságokat. A követ azonban ezúttal — eltérően az 1946. április 30-i Emlékiratban foglaltaktól — már csak mintegy 4000 km2-es határkiigazítási kérelmet terjesztett elő.92 Az érintett területen élő 300 000 főnyi lakosságnak 67 százaléka volt magyar nemzetiségű. Ezenkívül azt kérte, hogy a román kormány biztosítsa az állam területén maradó több mint 1 200 000 magyar nemzetiségű lakos polgári és nemzeti jogait, s konkrétan a Székelyföld széleskörű helyi önkormányzatát az ENSZ garanciája mellett. Auer követ végül azt kérte, hogy a vitás ügyek rendezése céljából a bizottság utasítsa a két delegációt közvetlen tárgyalások felvételére.

Az együttes bizottság szeptember 3-i ülésén — amelyen A. M. Bara- novszkij elnökölt — Tatarescu külügyminiszter fejtette ki a román álláspontot.93 Tatarescu azzal kezdte beszédét, hogy a hivatalban lévő magyar kormány ugyanazokat a nézeteket vallja, és ugyanazokat az érveket hangoztatja, mint a 25 évvel ezelőtti Magyarország. Majd azzal folytatta, hogy Románia nyugati határait már többször és véglegesen megvonták. A jelenlegi határ, amelyet 1920-ban jelöltek ki, a román etnikai terület legmérsékeltebb nyugati határa. Ez a terület foglalja magában a román nemzet fejlődésének „bölcsőjét”. A románokat a magyar beszivárgás a hegyekbe és a szegényebb vidék felé szorította. A magyarok által most igényelt nyugati sáv nélkülözhetetlen az elszegényített román népesség gazdasági fejlődése szempontjából. Románia jelenlegi nyugati határa az erdélyi népesség számára alapvető gazdasági életszükséglet. Tatarescu tagadta, hogy a romániai magyarság bármilyen vonatkozásban hátrányokat szenvedne. A 4000 km2 Erdély területének valóban csupán 4 százaléka, de itt él a lakosság 8,5 százaléka. Arad, Nagyvárad és Szatmárnémeti közlekedési, gazdasági, közigazgatási és kulturális szempontból is rendkívül nagy jelentőségű Románia számára. E három város elveszítése mintegy 10 000 km2-nyi területet fosztana meg természetes gazdasági központjától, aminek következménye e terület gyors gazdasági „romba dőlése” lenne. Különben is csak az erőszakos magyarosításnak köszönhetően van itt 57 százalékos magyar többség, vagyis a terület 483 000 lakosából a magyarok száma csak 67 000-rel több mint a más nemzetiségeké. A Székelyföld autonómiájára vonatkozó magyar javaslatról viszont Tatarescu előbb azt mondta: „Nem értem az ajánlatot.” Ezt azután még azzal egészítette ki, hogy az önkormányzat anarchiához és közigazgatási káoszhoz vezetne. Arról már nem is szólva, hogy Magyar- ország kérése beavatkozás egy másik állam belügyeibe. Románia a háború utolsó szakaszában minden erejét bevetette Németország és Ma198