Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 5. szám - MAGYARSÁG ÉS MAGYARORSZÁG-KÉP - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés
A magyar kormányküldöttség nyugati útja — a szomszéd államok közül — kétségtelenül Romániában keltette a legnagyobb visszhangot. A közvéleményben és a politikai körökben ugyancsak nyugtalanságot, sőt feszültségeket előidéző washingtoni és londoni tárgyalásokra igen élénken reagált a román sajtó is. A mértéktartó és higgadtabb hangok mellett azonban szép számmal előfordultak olyan megnyilatkozások is, amelyek feltétlenül kimerítették az erdélyi magyarságnak címzett fenyegetés és a népi demokratikus Magyarországgal szembeni rágalmazás fogalmát. Ez utóbbiak döntően az ellenzéki polgári pártokra, illetőleg sajtójukra voltak jellemzőek, de az ellenségeskedő kampányt ténylegesen L. Patrascanu nyitotta meg 1946. június 9-i kolozsvári beszédével,fi7 ott a Groza-kor- mány és a kommunista párt nevében többek között arról szólt, hogy a Szovjetunió értékes támogatásával elért — és az országra nézve kedvező — 1946. május 7-i határozatok ellen csak azok tiltakoznak, akik a nemzeti gyűlölködés magvát akarják újra elhinteni, közelebbről a Nagy Fe- renc-kormány, amely a revíziós szellem bélyegét magán viselő kívánságokkal lép elő. Az erdélyi magyarságnak pedig azt vetette a szemére, hogy nem fogadta lelkesedéssel a Külügyminiszterek Tanácsának állás- foglalását, és bejelentette: nem kaphat román állampolgárságot az a mintegy 300 000 magyar, aki Erdélyben született ugyan, de a háború idején kivonta magát a román állammal szemben teljesítendő kötelezettsége alól, illetőleg csak 1940-ben tért vissza korábbi lakóhelyére, pontosabban Észak-Erdélybe. Röviddel később Patrascanu ez utóbbi állítását Nagyváradon is megismételte.68 Ez — aligha lehet kétséges — egyet jelentett annak a kilátásba helyezésével, hogy az érintetteket kiutasítják Erdélyből. Lucretiu Patrascanu kolozsvári beszédének elhangzása után a romániai lapok szinte kivétel nélkül részletesen taglalták a magyar kormány külpolitikáját, valamint a kormányküldöttség washingtoni és londoni látogatását. A Semnalul „Erdély miénk volt és marad” című vezércikkében egyfelől leszögezte, hogy a románság Erdélyt illetően minden „kompromisszumos formulát” elutasít; másfelől a Nagy Ferenc-kormányt támadta, amely Románia baráti politikája ellenére sem hajlandó a párizsi határozatot elismerni.69 Az Adevarul úgy vélekedett, hogy a magyar kormányférfiak nyugati htjukkal a revízió szolgálatába szegődtek.70 A Liberóiul pedig abban reménykedett, hogy a magyar kormányküldöttségnek nem sikerül a nemzetközi közvéleményt „megtévesztenie”.71 A szociáldemokrata Libertatea szintén elítélte az Erdély határainak revízióját célzó kísérletet, és kijelentette, hogy helyesen beszélt Patrascanu, amikor minden gondolkodó román nevében Románia jogait hangoztatta, szem előtt tartva ugyanakkor a nemzetiségek egyenjogúságát is..72 194
