Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 5. szám - MAGYARSÁG ÉS MAGYARORSZÁG-KÉP - Fülöp Mihály: A berlini (potsdami) értekezlet és az európai béke
diplomáciai úton egyezetetné. Molotov egyetértett az amerikai javaslatokkal.27 A Külügyminiszterek Tanácsa létrehozásáról szóló potsdami közlemény szerint: „Azonnali és fontos feladata lesz a tanácsnak, hogy az Egyesült Nemzetek elé terjesztés végett összeállítsa az Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával, Magyarországgal és Finnországgal kötendő békeszerződéseket, és javaslatokat dolgozzon ki az európai háború befejezésével kapcsolatban felmerült területi kérdések rendezésére. A tanács feladata lesz a németországi békés rendezés előkészítése azzal a céllal, hogy a megfelelő dokumentumot majd elfogadja Németország erre alkalmas kormánya, mihelyt ilyen megalakul.”28 A három nagyhatalom azonban voltaképpen formális aktusnak tekintette a békeszerződéseknek az ENSZ elé terjesztését: a végső döntés jogát maguknak óhajtották fenntartani. Noha a berlini értekezleten, mint tudjuk, többször is foglalkoztak az európai békekonferencia kérdésével, ennek összehívására soha nem került sor, mint ahogy azt sem tisztázták mi a Külügyminiszterek Tanácsa szerepe és hatásköre: csupán a béke előkészítésére szorítkozik — avagy a döntéshozatal fóruma lesz? A berlini értekezleten elhatározott tárgyalási sorrend azonban mindvégig érvényesült: az olasz békeszerződés megszövegezése az egész folyamatban elsőbbséget élvezett. Az európai békerendezés logikus sorrendje felborult: a német (és osztrák) kérdés tárgyalása helyett a Byrnes által „kevésbé vitatottnak”, „másodrendűnek” minősített szerződések tárgyalása került előtérbe. A Külügyminiszterek Tanácsának alapító okmánya megszabta a békeszerződések összeállítóinak körét: a tanács „azoknak az államoknak a képviselőiből áll majd, amelyek az adott feladat esetében érintett ellenséges államnak diktált kapituláció rendelkezéseit aláírták. Az Olaszországgal való békés rendezés kérdésének tárgyalásakor Franciaország az olaszországi kapituláció aláírójának tekintendő. Más tagokat akkor hívnak meg a tanácsban részvételre, amikor őket közvetlenül érintő kérdéseket tárgyalnak.”29 Ennek alapján az olasz békeszerződést a brit, az amerikai, a szovjet és a francia, a román, a bolgár és a magyar békeszerződést a szovjet, az amerikai és a brit, a finn békeszerződést a szovjet és a brit külügyminiszter állította össze. A három állam- és kormányfő viszonylag könnyen megállapodásra jutott a Külügyminiszterek Tanácsa létrehozásáról, mivel a döntéssel az érdemi tárgyalásokat későbbre halasztották. „A békeszerződések megkötéséről és az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételről” szóló határozat vitája ellenben július 20-tól a konferencia befejező üléséig, augusztus 1-jéig tartott. Az amerikaiak sürgették az olasz kérdés megoldását (békekötés, 176
