Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Nahóczky Judit: Irányzatok és változások a spanyol szocialista párti kormány külpolitikájában
Az EGK-ba való integrálódást évekig nehezítette a feszültségekkel terhes spanyol—francia viszony. Ez a megállapítás elsősorban a hivatalos felvételi kérelmet követő négy évre vonatkozik, amikor a két ország között annyira megromlottak a kapcsolatok, hogy 1980-ban francia nyomásra az EGK felfüggesztette a Spanyolországgal folytatott tárgyalásokat. Ebben egyebek között szerepe volt annak is, hogy nem tudták (és máig sem tudják) megoldani a halászati vitákat, elsősorban a Vizcayai-öböl térségében. A spanyol halászhajók a közös piaci flotta felét teszik ki, emiatt óriási konkurenciát jelentenek, és nemcsak Franciaország számára. A dél-franciaországi parasztok szembenállása is szerepet játszott a kapcsolatok romlásában. Az olcsó munkaerővel előállított spanyol mezőgazdasági termékek, elsősorban a zöldségfélék megnehezítették a francia gazdáknak saját terményeik eladását. Mitterrand elnökké választása óta a politikai kapcsolatok lényegesen javultak. Franciaországnak is érdeke, hogy a spanyol demokratizálódási folyamat visszafordíthatatlan legyen. Ez a szocialista irányzat pozícióit általában is erősítheti Nyugat-Európában. Franciaország egyébként ebből a meggondolásból kiindulva támogatta Görögország és Portugália belépését is az EGK-ba. Mitterrand-nak és Franciaország előző, szocialista párti kormányának erőfeszítéseket kellett tennie azért, hogy Spanyolország mielőbb az Európai Közösség tagja legyen. Vitathatatlan tény viszont, hogy az EGK mező- gazdasági rendtartása olyan jellegű, hogy valójában egyik kormány sem tehetett komoly engedményeket a másiknak. Ez volt az oka annak, hogy Franciaorszáág kérésére az EGK-ban megformáltak néhány, a mezőgazdasággal kapcsolatos rendelkezést, amely a francia és a többi dél-európai EGK-tagország mezőgazdaságát volt hivatva védeni a spanyol konkurenciával szemben. A két ország kapcsolatai — az említett fejleményeket követően — az utóbbi években kedvezően alakultak. János Károly király párizsi látogatása hozzájárult a spanyol—francia együttműködés bővítéséhez. (Az államfő egyébként pozitív szerepet játszik a spanyol külkapcsolatok alakításában és az ország nemzetközi tekintélyének emelésében.) Franciaországnak — a politikai megfontolásokon túl — azért is érdeke fűződött a spanyol közös piaci belépés támogatásához, mert felismerte, hogy Spanyolország és Portugália tagságával számára is bővülhetnek a piaci lehetőségek. ,,A két ország új együttműködési perspektívát nyithat meg Európa, valamint Latin-Amerika, Afrika és az arab világ között.”13 Spanyolország EGK-ba való felvételét határozottan támogatta az NSZK, amelynek álláspontja e tekintetben egyszerűbb és konstruktívabb volt, 76
