Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Nahóczky Judit: Irányzatok és változások a spanyol szocialista párti kormány külpolitikájában
kisebb vihart, hanem a spanyol—amerikai viszonyban is éreztette hatását. Az Egyesült Államok számára nyilvánvalóan rendkívüli fontossága van annak, hogy Spanyolországot NATO-szövetségesei körében tudja. Ez összefügg azzal, hogy — Spanyolország említett stratégiai jelentőségén túl — az Észak-atlanti Szövetség a meggyengült délnyugati szárnyának megerősítésében is számít az ibériai országra. Az amerikai kormányt González beszéde részben megnyugtatta, részben elégedetlenséggel töltötte el. Reagan elnök 1985 májusában, nyugat-európai körútja alkalmával, villám- látogatást tett Madridban, ahol János Károly királlyal és Felipe González miniszterelnökkel tárgyalt. Az eszmecserék témája Spanyolország NATO- tagságán kívül az amerikai haderő létszámának csökkentése volt. Az amerikai elnök, feltehetően a NATO-tagság fennmaradása érdekében, engedményre kényszerült. Megállapodott a spanyol kormányfővel abban, hogy ha érdemben nem is, de formálisan kezdődjenek tárgyalások a Spanyolországban állomásozó amerikai haderő létszámának csökkentéséről. A szocialista párti kormánynak az Egyesült Államok irányában kialakított politikáját két megfontolás vezérelte: 1. Szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy az Egyesült Államok évtizedek óta katonai szövetségese és a NATO vezető hatalma. Spanyolországnak a szervezethez tartozása érdekében áll az Észak-atlanti Szövetségnek. Ebből fakadóan nyilvánvaló volt, hogy a González-kormány legfőbb törekvése: az EGK-hoz való csatlakozás csak akkor valósulhat meg, ha a tagországok Spanyolországot a nyugati védelmi rendszer tagjai között tarthatják számon. Az Egyesült Államok ebben az ügyben nyomást gyakorolt az EGK-ra: csak akkor járuljanak hozzá Spanyolország belépéséhez a gazdasági közösségbe, ha az nem lép ki a NATO-ból. 2. A NATO irányában tett engedményeket kompenzálni kellett a belpolitikában. A PSOE-nak elsősorban a referendumra tett ígéretét kellett megtartania, hiszen a spanyolok többsége a NATO-ból való kilépés híve volt, másodsorban pedig olyan követeléssel kellett fellépnie az Egyesült Államokkal szemben, ami az ország lakosságának egyetértésével találkozott: a támaszpontokon állomásoztatott katonák létszámának csökkentésével. A PSOE-kormány e két malomkő között őrlődve, fokozatosan alakította ki álláspontját a NATO-tagsággal kapcsolatban. Hivatali idejének első másfél éve után a körülmények erősen behatárolták cselekvési lehetőségeit. A népszavazást hosszú előkészítő munka előzte meg, és viszonylag későn, fél évvel a parlamenti választások előtt rendezték meg. Az előze- zetes felmérések ugyanis nem jelezték egyértelműen, vajon mi lesz a szavazás végeredménye. Ügy tűnik azonban, hogy Gonzálezék a megfelelő lélektani pillanatot választották a népszavazás megtartására. Az ország 74
