Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Nahóczky Judit: Irányzatok és változások a spanyol szocialista párti kormány külpolitikájában
több kérdései voltak, hanem a külpolitika irányításának meghatározó elemeit is alkották. Az ország belső életét érintő, legsürgetőbb feladat a gazdaság modernizálása és a baszk terrorizmus visszaszorítása volt. A külpolitikában hármas örökséggel kellett számolniuk, amelyek gyakorlatilag behatárolták a diplomáciai tevékenységet. Ezek a következők: 1. Spanyolország 1982-ben tagja lett a NATO politikai szervezetének; 2. a spanyol— amerikai viszony hosszú évtizedek óta a spanyol diplomácia kiemelt relációja; 3. a spanyol közvélemény többsége által óhajtott EK-belépés megvalósítása. A hatvanas évek gazdasági felfutását követően Spanyolországban is negatív következményei voltak a hetvenes évektől kibontakozó világgazdasági válságnak. A viszonylag szerény ásványkészlet miatti importkényszer és az olaj árának emelkedése nagy terheket rótt a szerkezeti gyengeségekkel küzdő, az importált olajtól nagymértékben függő spanyol gazdaságra. Az acélipar és a hajógyártás nemzetközi válsága kedvezőtlenül érintette a spanyol nehézipar e két vezető ágát. Amikor a PSOE 1982-ben átvette az ország irányítását, a recesszió még javában tartott. Felipe González a választási kampány során 800 ezer új munkahelyet ígért a 17 százalékos munkanélküliséggel küzdő ország lakosságának. Erről az ígéretről persze rövidesen kiderült, hogy megvalósíthatatlan, hiszen a szerkezeti átalakítások szükségszerűen a foglalkoztatottak számának csökkenésével járnak. Centrista elődjéhez hasonlóan a szocialista párti kormánynak is egyik fő célkitűzése volt, hogy beléptesse Spanyolországot az Európai Gazdasági Közösségbe, és gazdaságilag felzárkóztassa a közösség fejlettebb országaihoz. Ennek lényeges előfeltétele volt a spanyol gazdaság hatékonyságának és versenyképességének javítása, ami megkövetelte a termelékenység növelését és a termelési költségek csökkentését. Kikerülhetetlen feladat volt a gazdasági szerkezet átalakítása, ami egyes magánkézben levő vállalatok államosításának és egyes állami vállalatok magánkézbe adásának a kérdését is felvetette. Ez utóbbiak közül a legnagyobb, a még a negyvenes években létrehozott állami holding, az INI (amelyben olyan nagyvállalatok tömörültek, mint a Seat autógyár, az Ibéria légiforgalmi vállalat, a Hunosa bányászati konszern, az ország két legnagyobb acélgyára és két legnagyobb hajóépítő vállalata) évek óta veszteséges volt. A kormány költségvetési deficitjének jelentős részét a veszteséges állami vállalatoknak juttatott támogatás tette ki. Jellemző például, hogy az állam 1985-ben az INI adósságainak fedezésére 367,7 milliárd pesetát fizetett ki, melyből a Seat autógyár szanálására és eladására 187 milliárdot fordítottak.3 A kormány a gazdaság tőkeerejének növelésére szorgalmazta külföldi vállalkozók spanyolországi beruházásait. Ennek az elgondolásnak a ke70
