Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 1. szám - Nahóczky Judit: Irányzatok és változások a spanyol szocialista párti kormány külpolitikájában
ta, s fokozatosan az „atlantista” tendenciát igyekezett érvényesíteni. 1986-ra a két irányvonal megközelítően azonos mértékben jellemezte a González-kormány külpolitikáját. Diplomáciai aktivitásának és a megvalósítandó célok reális, a spanyol érdekeket figyelembe vevő megfontolásának köszönhetően ért el olyan eredményeket, amelyeket a spanyolok egyértelmű sikernek tekintenek (az EGK-ba való belépés és megállapodás a Gibraltárról folytatandó tárgyalásokról), s hosszú távon is növelik Spanyolország nemzetközi tekintélyét. Jelen írásunkban arra keressük a választ, hogyan alakult Spanyolország első szocialista párti kormányának külpolitikája az első törvényhozási periódusban, 1982—1986 között. Az 1982-es parlamenti választások A Franco-diktatúra utáni spanyol politikai élet bizonytalanságát, a lassan formálódó demokrácia törékenységét jól jellemezte Feüpe González 1981- ben a Politico. Intemazionale hasábjain: „Nem számít az, hogy ki nyeri meg a következő választást, a fontos az, hogy megtartsák.”1 Ebben a folyamatban a Spanyol Szocialista Munkáspárt hatalomra kerülése 1982-ben részét képezte annak a Dél-Európában kibontakozott irányzatnak, amely 1974 áprilisában kezdődött a portugál forradalommal, júliusban folytatódott a görög katonai rezsim bukásával, 1975-ben pedig, Franco halála után, a spanyol demokrácia újjászületésével. Az említett országok közül a változások utáni bizonytalanság a leghosszabb ideig Spanyolországban tartott, ahol a hadsereg erősen konzervatív, a Franco-dik- tatúrát maradéktalanul kiszolgáló tisztikara a demokratizálódási folyamat első hat évében állandó puccsveszéllyel fenyegetett. Sorozatos akcióik közül a demokrácia elleni legsúlyosabb támadás a parlament elfoglalásával és a képviselők túszul ejtésével 1981. február 23-án megkísérelt államcsíny volt, amely végül is kudarcot vallott. A Leopold Calvo Sotelo vezette jobbközép kormány számára azonban az elvetélt puccskísérlet jó ürügyet szolgáltatott arra, hogy gyorsított ütemben kezdjen tárgyalásokat a NATO-val Spanyolország belépéséről. Már 1981. december 10-én aláírták a csatlakozási jegyzőkönyvet, amelyet a NATO-országok parlamentjei sietve ratifikáltak, így 1982. május 3-án Spanyolország a NATO politikai szervezetének tagja lett. Az atlanti tömbbel folytatott tárgyalásokkal egyidőben — és részben velük Összefüggésben is — politikai válság bontakozott ki az országban, a kormányzó UCD széthullott, öt kisebb pártra szakadt. Ebben a helyzetben a kormányfő számára nem maradt más alternatíva, mint a választások előbbre hozása. A szocialisták az új körülmények között jól ismerték fel 68
